Az irigység miatt nem merek barátkozni kisbabás anyukákkal, megoldás?

Az irigységet nem lehet kivédeni, soszor még akkor sem, ha nincs is mire irigykedni. Én ezt a szempontot elfeljtenéma helyedben. Arra koncentrálj inkább, hogy ki az,a ki igazán szimpatikus, akivel sok közös vonásotok, esetleg haosnló problémáitok vannak. És ha meghívod magadhoz, és természetesen kezeled a helyzetedet, nem vagy zavarban, azzal teheted a legtöbbet azért, hogy ő se legyen zavarban.

ÉN nagyon sokáig így voltam egy kedves szomszéddal, csak itt én vagyok a szegény fél. Az udvarra többször áthívott a gyerekekkel játszani, de be a házba csak bő egy év után (talán addigra lett biztos abban, hogy elég mély köztünk a szimpátia ahhoz, hogy ne befolyásoljon az irigység?). És tényleg majdnem elájultam a házukhoz, bár lehet, hgy csak a miénkhez képest olyan szép és tágas. Őszintén dicsértem, de természetesen viselkedtem, és szinte láttam rajta a megkönnyebbülést. És..... képezled, neki bejárónője van, de nála is vasalásra váró ruhakupac, a gyerekek által összefirkált fal és kanapé, az ő gyereke is több dologban hasonló az enyémhez, ezek és még sok más közös vonás többet számít, mint hogy hogyan élnek ők és hogyan mi.

aztán én is áthívtam magunkhoz egyébként, és ő is teljesne természetesen viselkedett a mi nagyon kicis, nagyon szerény, majdnme szegényes otthonunkban.

Hasonlóan félek én ia barátkozni. (Csak szeretnénk, de még nincs babánk)Mivel dolgozom ott találkozom emberekkel és jóban is vagyok a kollégáimmal, de velük sem barátkozom a munkán kívül.

Két nagyon jó barátunk van, de az ország két külön végében laknak.

De még így is rengetegszer megkapom, hogy huszonévesen hogyan lehet Budán lakásunk és két vadiúj autónk. Sokat dolgozunk, jól keresünk előtte sokat tanultunk.

Próbálj nyitni, biztos vagyok benne, hogy találsz olyan ismerőst aki nem fog kibeszélni még akkor sem ha ők nincsenek abban a helyzetben. Mindig kell esélyt adni másoknak.