Kisgyerekes anyukák, nektek mennyit segít otthon a férjetek a házimunkában, vagy a gyereknevelésben?

Sajnos semmi jó! Szóvá tette, hogy a teraszon van kerti butor, illő lenne lehuzni, és kimosni nekem, mert poros! Meg kapott valahonnan kard virág hagymát, és h mikor ültetem el? Na erre nállam kidurrant a lufi, és szépen elmondtam neki, h a ház közös, közösen lakjuk, a gyerekek is, és azért igenis segithetne egy kicsit ő is, ne minden énrám várjon! Gyerekek, kint a kert, bent a ház, ő pedig a pénz kereső! Hát pedig én ne várjam tőlle, h majd munka után haza jön, és még leáll gyerekeket fürdetni, vacsorát készíteni, meg h a garázst majd ő 17 óra után seperje ki, ha koszos! Jól össze vesztünk, mert h valaki arra sem képes, h néha napján, amig az a hülye(mármint én) elkésziti a vacsorát,elpakol, addig ő megfürdetné a gyerekeket, néha napján! nem is várom el minden nap, csak ugy néha- néha jól esne.

Tehát egy este: Én készitem vacsit, elpakolok, gyerekek fürdetése, én fekszek közéjük, amig elalszanak, ő megy aludni amikor kedve van mint egy kiskirály, szinte soha nem mondja a gyerekeinek h Jó éjszakát! de komolyan mondom....ez akkora tapló dolog szerintem, h paraszt módjára senkinek nem köszönök, megyek a szobámba lefeküdni, esetleg tv t nézni. Javitsatok ki ha én látom rosszul a dolgokat?

Tehát ő csak keresi a pénzt, anyagilag nem panaszkodom, de semmi egyéb dolga, kötelessége nincsen! Se a házban, se a kertben, se a gyerekek ellátása körül, mert én otthon vagyok!

Tegnap már sírtam, komolyan mondom....most nem is beszélünk, nagyon dühös vagyok!

Azért van közeli ismerősöm, ahol az apuka szintén dolgozik, de sokat van a gyerekekkel, segit anyukának kisebb dolgokban, az anyuka kocsiját lemossa, nállunk én mosom azt is, kertet rendbe teszi...és nem is egyet tudok!

Szóval így áll a helyzet, de ha én látom rosszul a dolgokat, mondjátok nyugodtan.....

Köszönöm a vigasztaló szavakat! nagyon gondolkozok h merre, harmad magammal, amikor amit kapok pénzt, az nem sok! Viszont, h én menjek el a háztól, amikor közös, két kisgyerekkel, aztán majd ne adj Isten, ide betegye valami p**a a lábát, na azt már nem! Ketten keresetük meg anno a rá valót, sok minden az én ízlésemnek megfelelően lett kialakitva, akkor inkább adjuk el, és mindenki megy arra, amerre lát!

Nagyon dühös, mérges vagyok, tegnap sírtam is, a nagyobbik gyermeke lehet érezte is szegény, h valami nem okés!

De annyira de annyira fájt......

Még most is sírhatnékom van.....