Kisgyerekes anyukák, nektek mennyit segít otthon a férjetek a házimunkában, vagy a gyereknevelésben?
Na, kérdező, pont ezért tanulok webprogramozni!
Terhesség alatt és gyerek mellett nem kell fosni, mennyi a GYES, meg a pasasom pénzéből éljünk kizárólag. Ha meg ilyen hímsoviniszta tajparaszt lenne, akármikor kipenderíthetném úgy, hogy a lába nem érné a földet.
Úgy, hogy kérdező! Tessék pucába vért ereszteni, nekivágni annak a qrva programozásnak, vagy egyéb olyan dolognak, amit otthonról is lehet űzni és még most kiállni magadért, amíg a gyerekeitek mintákból tanulnak.
Ha meg nem, akkor szívjál, mint a torkos borz és legyél mindenki lábtörlője! XXI. század Európájáról beszélünk, nem Jemenről.
Itt vagyok, csak nincs állandóan időm a géphez ülni. Ahogy időm engedi írok. Nem, nem próbáltam még ki, h nem adok neki enni, vagy nem mosnék rá. Lehet hibás vagyok?
Anyós? Nem hinném, h befolyásolná, hisz mint írtam, a mamája nevelte fel, külön lakott. Amugy annyira az unokájára sem kiváncsi, amikor születtek sem főzött ránk soha, egyszer sem, de az én anyukám se különb, sajnos.
a válaszadók 95 % egyetért abban hogy igen hibás vagy, mivel hagytad hogy idáig fajuljanak a dolgok..
De talán még nem késő.,ne hagyd magad mindenki ezt mondja !!
Vagy hétvégén nem dolgozik, és én kérem, amíg megfőzök, hogy vigye ki egy kicsit a levegőre a gyerekeket, meg tudjak picit kiszellőztetni? Nem....dehogy! Ő hétköznap kint van....minden...minden rám vár! addig a gyerek nincs levegőn, amíg én ki nem viszem őket...
Persze, h megvagyok keseredve, és nem érzem magam boldognak...tudom! Lépjek ki a kapcsolatból, de sajnos ez nem ilyen egyszerű. Abból amit kapok, magamra és két kisgyerekre nulla...
Attól hogy itt nekünk újra és újra leírod ugyanazt, nem fog változni semmi. Ha neki a szájába kell rágni - és ez nem meglepő, ha mindig ilyen volt - , akkor neki mondd el újra és újra ezt. Tanítsd meg, tanítsd be. Nem túl romantikus persze, de több gyerekkel, sok év házasságban, nulla saját jövedelemmel és ahogy érzem, igen kevés tisztelettel saját magad iránt, szerintem ne rakd ilyen magasra a lécet, hogy miért nem jut eszébe magától segíteni és kedvesnek lenni, hanem szólj neki, kérd, magyarázd. Ahogy a gyerekeknek is szoktad, ezerszer, elmondva a miérteket is, mint pl. "fáradt vagyok", "szükségem van rád". Te is hagytad, hogy idáig fajuljanak a dolgok, amikor folyton kiszolgáltad és nem szóltál a bunkóságokért, és erre az egyedüllétre még bevállaltad a gyerekeket is.
Egyébként szerintem tényleg hagyd ott pár napra, pl. egy hétvégére a gyerekekkel, nem fog összedőlni a világ, meg fogják oldani, tuti elválni sem akar majd, te se így add elő, csak lazán, hogy elmész xy-hoz, mert régen láttad, vagy elmész valamidet kikúráltatni vagy nyertél egy utat, tanfolyamot... hátha ha addig jobban belelát abba, ami te csinálsz, értékelni fogja. Nekem a férjem akkor tanult meg babázni, amikor kórházba kerültem - és visszanézve örülök neki, különben egyszerűen nem ismerné annyira a saját gyerekét. Biztos nem csinálta tökéletesen, ha jelen vagyok valószínűleg agybajt kapok :), de túlélték és összecsiszolódtak. Nem baj, ha nem vagy pótolhatatlan házirobot, alanyi/anyai jogon úgyis fontos vagy ha pár nap szabit veszel ki.
Ha nem változik semmi és nem bírod, akkor el lehet gondolkodni, hogy akarsz-e válni, de ahhoz bizony saját lábra kell állnod. A panaszkodással viszont nem mész semmire és fordított helyzetben te sem örülnél, ha bármi miatt ő beszélne ki téged.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!