Rettegek a szülestől, ezért nem akarok gyereket. Mit tegyek?

Szerintem keress fel szakembert, mast szerinted mit tudsz tenni? Ha ennyire felsz a verveteltol is akkor tenyleg ne ess teherbe, ott a 9 honap alatt van vervetel, cukorterheles, ha baj van vagy ha kered magzatviz vetel ami nagyon kellemetlen, ezeket sem birnad. Aztan persze a szules. Vahy fogadj orokbe vagy keress fel egy szakembert vagy hagyd a fenebe es torodj bele. Bocsi de ennyi lehetoseged van mast nem tudok ajanlani. Egy doki talan tud segiteni a szorongas lekuzdeseben

Még annyit tennék hozzá, hogy elsősorban azért keress egy szakembert, hogy ezektől a nyomasztó gondolatoktól, képzetektől megszabadulj, megkeressétek a probléma gyökerét és a megfelelő gyógymódban részesülj, ne a szülés miatt.

Szakorvos adhat javaslatot a császárra. Na nem mintha az sokkal jobb lenne, de akár egy pszichiáter is kiállíthatja. Ezért kár lenne kihagyni az anyaság élményét. Ennyire nem voltam extrém szorongó sose, de a sima szüléstől nagyon féltem. A sors elintézte, császár lett a vége- nem biztos hogy azzal jobban jártam, de 2 kicsi után azt hiszem ezt mindenkinek at kell élni!

En is hasonloan ereztem regen mint te. Amikor nagynehezen elhataroztam hogy jojjon a gyerek, majd lesz valahogy, akkor a pozitiv tesztet a kezemben tartva a boldogsagomon felul az elso kerdesen az volt magamhoz: hogyan fogom megszulni? Es innentol egeszsn a szules napjaig nem telt el nap hogy ne foglalkoztatott volna a kerdes. Akinek meselem, mindig szoktam mondani hogy nalam jobban ember nem felt a szulestol meg ezen a vilagon. Ahogy elhagytam a 30. hetet kb, iszonyat szorongossa valtam emiatt (es ezt azota is nagyon banom) es allandoan, 0-24ben ezen porogtem. Akivel beszeltem, mindenkit errol faggattam, anyukamnak az agyàra mentem szerintem, tobbszor konzultaltam pszichiatettel is, meg a szulesznovel akit felfogadtunk, es azon se csodalkoztam volna ha a parom elhagy a 9. honap vegere. Aztan egyszercsak eljott a szules napja (inditott volt, 40+5 napra), es ahogy atleptem a klinika kapujat minden batorsag megszallt, minden felelmem elszallt es csak azon dolgoztam agyban hogy en innen mar csak gyerekkel megyek haza es kesz. A szuleskor mar nem volt idom gondolkozni, sodortak az esemenyek, de utolag megallapitottam; messze nem volt annyira dramai mint ahogy a szulestortenekben (igen kb az osszeset elolvastam hatszor ami a neten fellelheto), olvastam, mint amit masok elmondasa alapjan elkepzeltem. Gyors volt es komplikacio mentes, es ahogy megszuletett ugy ereztem magam mint aki a vilag legnagyobb hose! Soha ne hagyd hogy az elkepzelesed eltantoritson ettol, mert a nok igenis kepesek szulni ki segitseggel ki anelkul, de ha eljon az a pont, fognak segiteni! A terhessegnek pedig minden pillanatat elvezd ki! En nagyon banom hogy nem elveztem az allando kattogas miatt, ha leszek ujra terhes, megfogadtam hogycsak egy napot engedelyezek magamnak az izgalomra, meghozza a szules napjat! :)

Kérdező hasonlóan félek, mint te egy tű szúrástól is, a fogorvoshoz napokig készítem fel az idegrendszerem azzal, hogy muszáj menni. Volt, hogy el kísértem anyukámat vérvételre, mikor megszurták én ájultam el. Nagyon szeretnék gyereket bár én is rettentően félek a szüléstől, de semmiképp sem mondanék le ennyi miatt az anyaságról. Próbálom úgy fel fogni, ha már be ment ki kell jönnie valahol. A leendő gyermekem nekem ennyit megér, eszembe sem jutna a besz*ri természetem miatt nem vállalni. Más is ki bírta, én is ki fogom.