Ha a rosszullét kerülget a gyerekektől kb.10 éves korig, a sajátomat sem szeretném?

Nem lehet összehasonlítani a kétféle érzést. A saját gyereked a te és a párod közös "alkotása" valahol, egy kicsit te, egy kicsit ő és ennél jóval több. Semmihez sem fogható a kötődés, amit iránta érzel, ez a legtisztább szeretet. Lehet, hogy alapvetően herótod van a mondókázástól, gyurmázástól és homokozástól, és ez nem fog változni a saját gyerekkel sem, de mivle aző sikere a tiéd is, mégis másképp fogod őt szemlélni játék közben, mint a többi gyereket.

Én úgy látom, hogy leggyakrabban így alakul.

De nyilván van olyan is, akinek egyáltalán nem való gyerek, mert tényleg sem a gondoskodás része, sem a játék, sem semmi nem megy neki.

Ez így igaz, ahogy előttem is írták.

Nekem két gyerekem van. Másokéval nem nagyon tudok mit kezdeni, de az enyémeknek, ha tehetném, a csillagokat is lehoznám. Imádom őket!

Ha nő vagy, akkor azért van pár hónap, amikor egyek vagytok. Az hatalmas kötődést tud adni. ÉS hogy te adsz neki életet, te hozod a világra.

Más gyerekével ez a kötődés nincs meg.

Én sem szeretem a gyerekeket, a sajátomat imádom. Egy fantasztikus 6 éves fiú.

Persze, van, aki utál minden gyereket, és sajátot sem akar, ha besikerül akkor mindig hibáztatja, hogy tönkretette az életét... De szerintem ez a ritkább.