A szellemi képességek nagyrészt genetikailag öröklődnek?

A 10-es nagyon szépen leírta.

Ez a kérdés amúgy, amit feltett a kérdező, engem is nagyon foglalkoztat.

Mi mindketten majdnem kitűnő eredménnyel végeztük az egyetemet a férjemmel- gazdasági és egészségügyi vonalon- persze ez az életben való boldogulásnak csak egy aspektusa.

Nagyon jó a memóriánk, imádtunk tanulni mindketten.

A gyerekeink közül a két nagyobb ennek ellenére viszonylag nehezen boldogul (érdekes , hogy mindketten főleg matematikából). ( a harmadikról még nem tudok nyilatkozni, mert ő ovis)

Sokat kell velük külön leülni, foglalkozni, és mindketten figyelmi problémákkal küzdenek, egyikük adhd-s is. Az eredményeik hullámzóak.

Nem várjuk el tőlük a kitűnőt (mielőtt ez merülne fel bárkiben) de azért nem is dobjuk a lovak közé a gyeplőt..

A terhességek természetesen tervezettek voltak, minden eredményük rendben volt, vártuk őket nagy szeretettel, a szülés is rendben zajlott, csecsemőkorukban is normálisan fejlődtek.

Mégis -imádjuk őket természetesen- de a szellemi képességeiket azért nem mondanánk kiemelkedőnek.

A temperamentum pedig abszolut öröklődő dolog, és én úgy érzem, neveléssel vajmi keveset tudunk változtatni rajta. ( a két nagyobb gyermek teljesen más típus, egyik elvarázsolt , nézelődő "fejemet elhagyom" típus, a másik pedig egy harcos , határozott beszédes, "belemenős" konfliktuskereső típus)

Az örökbefogadás témakörhöz pedig az jutott eszembe, hogy azt írod "nagyon nehezen megy nekik a tanulás" ...De nem mindenki lesz agytröszt meg szellemi vezető, meg Nobel díjas, tehát lehet, hogy teljesen más irányba kellene terelni ezeket a gyerekeket, valami olyan irányba, amiben boldogulhatnak.

(sport, művészetek vagy segítő foglalkozás pl)

Sajnos az iskolarendszer kizárólag a lexikális tudást és a magolást isteníti, és más készségek értékelésére/kibontakoztatására vajmi kevés lehetőség van.

11-eshez még az jutott eszembe, hogy pl. a lányom nagyon szépen rajzol, de a matek nem megy neki. Ennek ellenére az iskolai elvárások miatt teljesen értéktelennek érzi magát. Pedig biztatjuk, hordtam szakkörökre, hogy ki tudjon bontakozni, nem szidjuk meg a rossz jegyekért.

Hordjuk pszichológushoz, persze mindennek én vagyok az oka, mert nem dicsérem eleget. A másik gyerekem is figyelemzavaros, ő beszélni is nagyon későn tanult meg. Akkora kicsattanó önbizalma van, hogy nem is tudom honnan szedte. Pedig az első iskolai évünk nagyon kemény volt. Iskolát is váltottunk, ennek ellenére a személyiségén nem hagyott semmi nyomot. Én is azt gondolom, hogy ez meg öröklött habitus kérdése.

13 ( a 11 vagyok :) ) de érdekes amit írsz, nálunk is így van , a lányom nagyon nagy kedvvel ügyesen rajzol egész egyedi stílusa van és mivel imád olvasni, a könyvekhez készít illusztrációkat :)

Mi is jártunk pszichológushoz, most már pár hónapja ilyen dráma csoportba jár.

Nála az állatos terápia is abszolut bevált (kutyás, lovas).

A fiam viszont fél az állatoktól, elég önbizalomhiányos (érdekes hogy ez pici kora óta így van, még mikor ovis korában próbáltam rávenni, hogy rajzoljon minél többet azt válaszolta hogy nem,mert ő elképzelte milyen legyen de azt nem tudja úgy lerajzolni és akkor inkább neki se kezd).

Nálunk a lányom az önbizalom dús :) Viszont a fiam kezdett el nagyon későn beszélni, 2.5 éves kora után mondta ki az első szavait és 3 évesen is még csak úgy 10 szó volt az aktív szókincse.

Szakemberektől sokszor megkaptam,hogy hát beszélni mondókázni énekelni kell a gyereknek, azért nem beszél, mert ezeket nem csinálom. Egy ideig rosszul esett (nálam többet csak egy papagáj beszélt, de mikor énekeltem konkrétan befogta a számat és a fülét...) aztán elengedtem az ilyen "jótanácsokat".

:D Én 3,5 évesen beszéltem először, azt mondták még magyarul sem fogok megtanulni...

Azóta tanultam latinul, oroszul, angolul, németül az utóbbi kettőből nyelvvizsgám is van. Mind a négyből jó eredményeim voltak, bár pár év alatt persze felejtettem.

Más:

Unokatesóm nagyapja C típusú. A nagyapján nem annyira látszik (anno mamám először észre sem vette), de a kislányon nagyon. Okos a lány, de borzasztóan kijött a vére, szörnyen viselkedik, már ribis pedig csak 8 éves lesz... Uhh

Ha a haja szőke helyett sötétebb lenne + a bőre barnásabb, kb csak a ruhái különböztetnék meg a sarki C gyerekektől...

Nagyon koránérő is, konkrétan már 3-4 évesen nyúlkált magához (nagymamám elmondása alapján). Érdekesség, hogy az öccsén egyáltalán nem jött ki a c típusúság... Annak ellenére, hogy a szülők nem annyira vannak ott a szeren, de tökmindegy, az unokahúgomon úgyis kijönne a vére.

De rajtam is dolgozott a genetika, örököltem anyai nagyapám szélesebb vállát + csüngőhasát, de hálistennek nem vagyok annyira alacsony (~180cm). A vérszerinti apám 190cm volt kb.

Kinézetre kicsit olyan vagyok, mint egy német izraelita (Remélem nem töröltetik a kommentemet...), van sváb és zsidó felmenőm is. Na mindegy.

Sajnos a véleményem a témáról eléggé rasszista, nagyon is ismerem a cigók mentalitását, de persze vannak kivételek.

Egyik rokonom exe cigó-zsidó keverék volt, azzal szokott viccelődni, hogy: "Ellopjam, vagy alkudjak rá...?" 😂😂😂 XDD