A szellemi képességek nagyrészt genetikailag öröklődnek?

#1 :D:D:D Ez ütött

Amúgy teljesen egyetértek, nem csak a nemesfém szkennerrel.

A genetika olyan mint a ház alapja. A környeteti hatások pedig ahogy építed rá magát a házat. Azért jó analógia, mert a fejlődés maga is nagyban meghatározza, mikor milyen élmények értek minket, hogy táplálkoztunk stb. Kitartással akár felhőkarcolót is építhetsz a rossz alapra, de embertelen kitartás kell, és sokszor össze fog dőlni.

Ugyanakkor egy gyémántkemény gránit alapra is építhetsz fos cigányputrit, kidőlő falakkal.

Igen, sajnos ez igaz! De! A gyerekek hetedíziglen visszaüthetnek, szóval abban sem lehetsz biztos, hogy a saját gyerekedben nem lesz valami hiba. Mi a férjemmel mindketten értelmiségiek vagyunk, diplomával, jó anyagi körülmények között. Mindkét gyerekünk figyelemzavaros, általános iskola alsó tagozat, hármasokkal kínlódunk, pedig volt fejlesztés, magántanár, minden. Na, hát erről ennyit.

Amúgy azt is olvastam, hogy az okos szülőknek nem lesz egyre okosabb gyerekük, úgy van kitalálva, hogy az IQ mindig 100 körül konvergál, tehát, a kicsit butább szülőknek lesz okosabb gyereke, és fordítva. Persze, ha a körülmények megfelelőek.

Persze, hiszen nézd csak meg az ügyvéd családokat, doktor családokat ahol több generációig visszamenőleg mindenki orvos vagy ügyvéd. Ez ugye nem véletlen.

Egyébként az én szomszédom is annak idején cigány babát fogadtak örökbe, és igen , később őbelőle is előjött a " vére ".

Persze ez nem azt jelenti , hogy nincsenek kivételek, de azért nagy részben igen, öröklődik.

Ismerek örökbefogadott roma fiút. 6 hetesen került, jó módú, tanult családhoz, 3. gyerekként. 6 éves volt mikor először találkoztam vele. Konkrétan nem is merült fel bennem a gyanú, hogy örökbefogadott, később tudtam meg egy egyszerű ebèd közbeni beszélgetésnél. Most már lassan középiskolás, nem hiszem, hogy orvos vagy ügyvéd lesz belőle, de nem is bukdácsol. Tény, hogy ő nem is putriból jött csak egy szegény, nagyon fiatal lány volt a szülőanyja és soha nem is élt vele, talán ez is számít.

2 év rengeteg idő és főleg a legfogékonyabb időszakban.

Az intelligencia az anyáról öröklődik. A temperamentum meg személyiség kérdése és nincs köze az intelligenciához. Az átlag IQ pont egyre magasabb (olyan ütemben, hogy Newtonnak fogyatékosnak kéne lennie a növekedés tempója alapján), nem konvergál a 100-hoz épp ezért sokan megkérdőjelezik a hitelességét.

Nekem egyébként egy örökbefogadott cigány ismerősöm van, azt hiszem ő a 10. gyerek, abból 8 intézetis volt, ennek ellenére ő diákelnök az iskolában és megy egyetemre.

Szerintem is a képességek (pl. zenei vagy matematikai tehetség), temperamentum (pl. beszédesség, mozgékonyság) inkább az öröklésen múlnak, mint a nevelésen. De a nevelésen, vagyis példamutatáson is nagyon sok múlik (pl. mások tisztelete, tanulás/munka szeretete, becsülete).

Örökbe fogadott gyerekeknél az is kérdés, hogy a szülők (és testvérek, nagyszülők szóval közvetlen környezet, és kisebb mértékben mind, aki tudja, pl. tanárok), akár akaratlanul, mennyire "gyanakodnak" előre a gyerekre (ún. Pygmalion-effektus) vagy tudják elfogadni a hibáit is, ahogy a vér szerinti gyerekükét elfogadnák, szépnek látnák azzal együtt. És nem mellékesen, mennyire volt gondozott a terhesség (alkohol, cigi, egészségtelen táplálkozás... stb., sajnos a nem kívánt babáknál azért jóval nagyobb arányban előfordulnak ezek és jelentkeznek rögtön vagy csak később romboló hatásai, mint pl. tanulási nehézségek, viselkedési zavarok), és persze az első életévek is számítanak, főleg a kötődés szempontjából (ami később kihathat minden kapcsolatra), ha nem került hamar a családba. Szóval nem ennyire fekete-fehér a kérdés. Amint írták már előttem, saját gyereknél is sokszor bejön a "nahát pedig milyen rendes család", csak akkor nem lehet mást hibáztatni érte (max. egyik szülő a másikat és annak felmenőit...:)), de tény, hogy örökbefogadásnál ezek miatt nagyobb az esély a törésre és ezért nagyobb lehet a feladat.