Mik azok a feltételek (szellemi és anyagi) amelyek nélkül nem vállalnál/vállaltál volna gyereket?

Nem stabil kapcsolatra

Úgy, hogy ha magam maradok nem tudom eltartani.

Ha szülők "nyakára" vállajuk

Ezek elfogasdhatatlanok nekem

le leszek pontozva előre érzem

fix, stabilnak látszó(legalább 2 éves folyamatos) munkaviszony

legalább 200.000 megtakarítás

jó, hosszabb ideje tartó párkapcsolat együttéléssel(lakva ismerkszik meg az ember)

megoldott lakhatás(albérlet vagy saját lakás, 3 főnek legalább 1.5 szoba, konyha fürdő)

normális egészségi állapot

mindketten egyformán akarjuk a gyereket

ne lemondásként éljük meg ha nem mehetünk oda ahova akarunk egy darabig

- Világlátottság

- Kiforrt, hatázotott személyiség

- Saját ház és kocsi (úgy saját, hogy csak az enyém, nem a párommal közös)

- Olyan lakóingatlanba hazavinni a gyereket, ahol a kezdetektől lehet saját szobája és a későbbiekben sem kell rajta osztozkodnia egy tesóval

- Minimum havi nettó 500 ezer Ft bevétel a páromtól függetlenül

- 7 számjegyű vésztartalék, szintén a páromtól függetlenül

4.

Jó magas feltételeket szabsz magadnak.

Kiforrt azemélxiség egy érdekes kérdés, szerintem magáról már 16 évesen azt hiszi az ember, hogy kidorrt személyiség

😆😉

1. Vagyok

Úgy látom, hogy bővebb kifejtést igényeltek

1: stabil kapcsolat

Nálam ez házasságot jelent ( persze másoktól nem várom el, csak nekem fontos)

Tehát nem csak járok valakivel és ottalszunk a másiknál.

Elköteleződés

Testi- lelki fejlődésre alkalmas kapcsolat mindkét félnek.

Jó kommunikáció, ebből következik, hogy a gyerekvállalás közös döntés.

Egyesül is tudjam eltartani

Apa

Meghülyülhet, beteg lehet, elhunyhat..

Vagy csal kegromolhat a kapcsolat

Nekem e jelenti a stabil anyagi hátteret

Megtalarítás az alapbak kellene lenni gyerekmmélkül is.

"Szülők nyaka"

Lakhatás biztosítva legyen,

Ami nem egy garzon..

Magam fele elvárás volt, hogy ne albérlet,de azért mert tartottam ott, hog lehet ingatlanom...( nem nézem le azt aki albérletbe vállalja)

A férjem, azaz megfelelő párkapcsolat, ami megalapozott és mindketten gyereket akanak benne.

Némi megtakarítás.

Stabil munkahely mindkettőnknek.

Annyi fizetés, hogy a két és felen is megélhessünk egy fizetés+gyedből.

A fentiek a minimumfeltételek. A továbbiak nem általánso érvényűek, hanem nekem fontosak:

Egyébként pedig, számomra/számunkra fontos, hogy a gyerekek olyan helyre szülessenek és nevelkedjenek, ahol tiszta a levegő, nyugodt a környezet, és nem látnak kétes egzisztenciákat minden nap.

Olyan helyre, ahol az intézményrendszer megfelelő, az iskolák nevelési programja kiváló, és olyan gyerekek járnak oda, akikkel örülnénk, ha barátságot kötnének most, és a későbbiekben is.

Fontos továbbá a megfelelő hely is, mert elférnek egy dobozban is, de nekünk fontos a saját szoba, fürdőszoba.

A megfelelő anyagiak is: megtakarítás, számunkra megfelelő fizetés, a munkahely stabilitása mindkettőnknek, és a valós jövőkép.

Olyan munkahely számunkra, ami megfelelő rugalmasságot biztosít mindehhez.

Ez utóbbiak szubjektív feltételek számunkra, hogy a gyermekes családdá válásunk ne járjon anyagi teherrel, idegességgel az anyagiak és a gyerekvállalással összefüggő kérdések miatt.

-megfelelő végzettség, befejezett iskola (én egyetem előtt, alatt biztos nem vállaltam volna. Középiskola helyett meg végképp nem.)

-megfelelő munkaviszony, csed, gyed jogosultsággal.

-lehetőleg eleve családbarát munkahely, hogy ne csak elméletben tudjon visszamenni a nő, hanem gyakorlatban is

-határozottan jó, ha apukának is megfelelő munkahelye van, nem kell látástól vakulásig dolgoznia, hogy megéljenek. Ő is tudjon elég időt a gyerekkel tölteni. Mert különben minek (neki) a gyerek?

(nálunk teljesült, férjem így teljesértékű szülő, táppénzre is váltva megyünk)

-természetesen stabil párkapcsolat is alap, de csak a stabil párkapcsolatra nem vállaltunk volna (10 éve együtt voltunk mire belevágtunk 30 évesen)

"szellemileg" :

-elég időt töltöttünk csak kettesben,

-nyaraltunk eleget "nem családbarát" módon,

-nem éreztük, hogy bármiről fájó módon kelljen lemondanunk,

-"kiéltük" magunkat, már gyerek nélkül is inkább a csendes szórakozást kerestük, a hajnali kimaradások, ereszd el a hajam bulik már nem vonzottak. Pl: az otthoni szilveszter vonzóbb volt.

Anyagilag még:

-a saját lakás nekünk nem volt szempont, DE az igen, hogy megfelelő megtakarítással rendelkezzünk ahhoz, hogy gyerek mellett is elérhessük a saját otthont (sikerült rövid időn belül)

-az önálló, szülőktől független megélhetés viszont alap volt, szülők nyakára sose vállaltunk volna

Semmink nem volt, 20 éves voltam, a férjem 23. Egyetemre jártunk. Nagyjából a semmire vállaltuk a gyereket, aztán a másodikat is. Sokat dolgoztunk. Egyben voltam biztos: a férjem tisztességében.

Tehát olyan társ nélkül nem vállaltam volna, akiben 100%-ig nem bízok.

DE! Ma nehezebb és ezt én is belátom. A gyerekeinknek ezért nagyon sok anyagi támogatást nyújtottunk és nyújtunk az élethez, családalapításhoz. Abban nem hiszek, hogy addig ne legyen gyerek, amíg "minden" nincs meg, tehát nagy vagyon kell és az majd biztonságot nyújt. Inkább jó emberek legyenek körülöttünk, akikkel a kölcsönös segítségnyújtások hálózatában meg lehet oldani az élet során adódó nehézségeket és meg lehet osztani az örömöket is. Ez utóbbi is nagyon fontos, mégis megfeledkeznek róla sokat.