Ti hogyan bírtátok/bírjátok elviselni a többi szülőt?

Lehetséges, hogy valakinek nem fog tetszeni ez a kérdés vagy nem mindenki fog egyetérteni vele, de most már tényleg azt érzem, hogy muszáj kiírnom, mert kíváncsi vagyok rá, hogy más is érez-e hasonlóan. Előre szólok, hogy nem akarok megbántani senkit sem és bocsánat, ha esetleg mégis sikerül. Valamint azt is tudom, hogy nyilván nem mindenki ilyen.

Az ember gyerekvállaláskor éli tovább az életét, de mégis bekerül egy új közösségbe, hiszen elég gyakran találkozik más szülőkkel. Én szeretek kipróbálni csomó mindent, tanulni is és gondoltam, hogy ez nekem és a gyereknek is jót tesz, ha nem csak otthon bámuljuk egymást, úgyhogy eljár(t)unk különböző programokra (pl. már a terhességem alatt is, aztán később baba-mama klubbok, játszóház, kézműves programok stb.). Valamint nyilván jött a bölcsi, ovi is. A gyerekkel szívesen foglalkozom, bizonyos szempontból én is szeretem ezeket a programokat, viszont a szülőket már egyáltalán nem bírom. Már konkrétan menekülök, ha látom, hogy közelít felém egy ismerős szülő, mert egyszerűen nem bírom.

Megértem, hogy két szülőnek evidens, hogy felmerül a beszélgetés során a terhesség-szülés-szoptatás-gyereknevelés téma, de nem hiszem el, hogy csak erről lehet beszélgetni.... Lehetséges, hogy az illetőnek az élete legboldogabb és legörömtelibb pillanata volt a szülése és a terhessége, de én ebben az örömben (sajnos vagy nem sajnos) nem tudok vele osztozni és belőlem teljesen más reakciót vált ki, mikor elkezdi mesélni, hogy milyen színű/szagú/állagú volt a folyása meg mennyire tágult ki, meg mi történt még ott, mikor jött meg a menzesze stb. Még a saját gyerekemnek a hányására, székletére vagy a taknyára stb. sem vagyok kíváncsi, nemhogy még azt hallgassam, ahogyan az anyuka elemezgeti a gyerekének a különböző ürülékeit, testnedveit, váladékait stb.... Játszótéren, bölcsődében, ovis kiránduláson stb. órákig képesek ilyenekről beszélgetni, hogy mikor nőtt/esett ki a foga a gyereknek, milyen alakú volt a hasa mikor x hónapos volt, kit hogyan pisilt/hányt le a gyerek, ki hogyan puffadt fel, felállt-e a kisfiú fütyije mikor baba volt és egyéb érdekfeszítő témák. Próbálkoztam másról is beszélgetni és felhozni más témákat is, hogy mit tudjam én pl. munka, hobbi, kit mi érdekel, kivel mit történt mostanában, miről mit gondolnak, filmek, könyvek, kirándulás stb., de semmi... Max. talán a kirándulásra és a főzésre érkezett a legtöbb válasz, de az is azzal kapcsolatban, hogy mit szeret enni a gyerek meg hová érdemes elmenni a környéken gyerekkel. Még talán az apukákkal több témát meg lehet pendíteni, de velük pedig nem szabad szóba állni, mert akkor egy retkes k*@&a vagyok, aki szét akarja rombolni a családot.

A másik pedig az, hogy most az oviban is csak bámulok, hogy milyen veszekedések és hisztik vannak olyan dolgokon, hogy csak fogom a fejemet. Minden apró kis hülyeségen képesek összeveszni, vitatkozni és állandóan megy az ordibálás, mentegetőzés, mutogatás... Szerencsétlen óvónéniket is úgy sajnálom, mert nyilván mindig ők tehetnek mindenről és szerintem idő kérdése és keresztre is feszítik őket. Minden baj, minden árt a gyereknek, mindentől baja lesz és kb. rájuk sem szabad nézni, mert már az is káros... Akkor nyilván szülők között is megy a kinek a gyerek a jobb/okosabb/szebb/ügyesebb stb. és hisztiznek, hogy miért készült több kép az Icuska kisfiáról, miért a Lacika gyereke mondta azt a verset az ünnepségen és hasonlók. Sokan azzal kezdik, hogy "na kisfiam ki bántott?" és akkor a gyerek úgyis mond valamit, akkor is, ha nem bántotta senki, mert addig cseszteti az anyja/apja és akkor utána megy a vita, hogy mert a te gyereked ezt csinálta, mert a te gyereked ilyen, mert a te gyereked ezt mondta az enyémnek stb..... Én sem vagyok tökéletes és mindenki azt csinál, gondol, amit akar, de én ezt szintén nem bírom.