Ti hogyan bírtátok/bírjátok elviselni a többi szülőt?
Lehetséges, hogy valakinek nem fog tetszeni ez a kérdés vagy nem mindenki fog egyetérteni vele, de most már tényleg azt érzem, hogy muszáj kiírnom, mert kíváncsi vagyok rá, hogy más is érez-e hasonlóan. Előre szólok, hogy nem akarok megbántani senkit sem és bocsánat, ha esetleg mégis sikerül. Valamint azt is tudom, hogy nyilván nem mindenki ilyen.
Az ember gyerekvállaláskor éli tovább az életét, de mégis bekerül egy új közösségbe, hiszen elég gyakran találkozik más szülőkkel. Én szeretek kipróbálni csomó mindent, tanulni is és gondoltam, hogy ez nekem és a gyereknek is jót tesz, ha nem csak otthon bámuljuk egymást, úgyhogy eljár(t)unk különböző programokra (pl. már a terhességem alatt is, aztán később baba-mama klubbok, játszóház, kézműves programok stb.). Valamint nyilván jött a bölcsi, ovi is. A gyerekkel szívesen foglalkozom, bizonyos szempontból én is szeretem ezeket a programokat, viszont a szülőket már egyáltalán nem bírom. Már konkrétan menekülök, ha látom, hogy közelít felém egy ismerős szülő, mert egyszerűen nem bírom.
Megértem, hogy két szülőnek evidens, hogy felmerül a beszélgetés során a terhesség-szülés-szoptatás-gyereknevelés téma, de nem hiszem el, hogy csak erről lehet beszélgetni.... Lehetséges, hogy az illetőnek az élete legboldogabb és legörömtelibb pillanata volt a szülése és a terhessége, de én ebben az örömben (sajnos vagy nem sajnos) nem tudok vele osztozni és belőlem teljesen más reakciót vált ki, mikor elkezdi mesélni, hogy milyen színű/szagú/állagú volt a folyása meg mennyire tágult ki, meg mi történt még ott, mikor jött meg a menzesze stb. Még a saját gyerekemnek a hányására, székletére vagy a taknyára stb. sem vagyok kíváncsi, nemhogy még azt hallgassam, ahogyan az anyuka elemezgeti a gyerekének a különböző ürülékeit, testnedveit, váladékait stb.... Játszótéren, bölcsődében, ovis kiránduláson stb. órákig képesek ilyenekről beszélgetni, hogy mikor nőtt/esett ki a foga a gyereknek, milyen alakú volt a hasa mikor x hónapos volt, kit hogyan pisilt/hányt le a gyerek, ki hogyan puffadt fel, felállt-e a kisfiú fütyije mikor baba volt és egyéb érdekfeszítő témák. Próbálkoztam másról is beszélgetni és felhozni más témákat is, hogy mit tudjam én pl. munka, hobbi, kit mi érdekel, kivel mit történt mostanában, miről mit gondolnak, filmek, könyvek, kirándulás stb., de semmi... Max. talán a kirándulásra és a főzésre érkezett a legtöbb válasz, de az is azzal kapcsolatban, hogy mit szeret enni a gyerek meg hová érdemes elmenni a környéken gyerekkel. Még talán az apukákkal több témát meg lehet pendíteni, de velük pedig nem szabad szóba állni, mert akkor egy retkes k*@&a vagyok, aki szét akarja rombolni a családot.
A másik pedig az, hogy most az oviban is csak bámulok, hogy milyen veszekedések és hisztik vannak olyan dolgokon, hogy csak fogom a fejemet. Minden apró kis hülyeségen képesek összeveszni, vitatkozni és állandóan megy az ordibálás, mentegetőzés, mutogatás... Szerencsétlen óvónéniket is úgy sajnálom, mert nyilván mindig ők tehetnek mindenről és szerintem idő kérdése és keresztre is feszítik őket. Minden baj, minden árt a gyereknek, mindentől baja lesz és kb. rájuk sem szabad nézni, mert már az is káros... Akkor nyilván szülők között is megy a kinek a gyerek a jobb/okosabb/szebb/ügyesebb stb. és hisztiznek, hogy miért készült több kép az Icuska kisfiáról, miért a Lacika gyereke mondta azt a verset az ünnepségen és hasonlók. Sokan azzal kezdik, hogy "na kisfiam ki bántott?" és akkor a gyerek úgyis mond valamit, akkor is, ha nem bántotta senki, mert addig cseszteti az anyja/apja és akkor utána megy a vita, hogy mert a te gyereked ezt csinálta, mert a te gyereked ilyen, mert a te gyereked ezt mondta az enyémnek stb..... Én sem vagyok tökéletes és mindenki azt csinál, gondol, amit akar, de én ezt szintén nem bírom.
válasza: válasza:Szívemből szóltál.
Nyugi,nem vagy ufo. Vagy ha igen,akkor én is.
2 éves a fiam, de én is ki vagyok a szülőktől. Nem mindegyiktol, de nemelyiknek valóban csak a gyerek körül forog minden temaja.
Megmondom őszintén,hogy unom.
Olyan érzésem van időnként,hogy a legtöbb nő ,amint gyereke lesz megszűnik létezni és 'csak' anya lesz.
Én nem ilyen vagyok.
Nem azért,mert nem szeretem a gyerekemet.
Sztem így lehet a párkapcsolatban is egymásra koncentrálni.
Hiszen a gyereknek nem szabadna állandó vitaforrasnak lenni a szülők között.
válasza:Mintha csak én irtam volna :D
És a férjem folyton csodálkozik, miért nem barátkoztam még össze egyetlen anyukával sem. Hát pont ezért! Mert a legtöbbjük szuperanya szupergyerekkel, vagy szupermajdénmegmondom mertokosvagyok anyu. Én is hányok már az ilyen mentalitásu emberektől, de mit tehetek? Mosolygok és illedelmesen válaszolok.
Mondjuk azt megértem ha valaki a szülésről/gyerek kakiról stbről akar beszélni, valószinűleg azért mert most ekörül forog az élete és sokszor jólesik ezt kibeszélni valakinek. De én is úgy vagyok ezzel hogy ha már az egész napom erről szól, beszéljünk inkább másról. De nem mindenki ilyen.
válasza:Nem olvastam végig , de az a tanácsom ,hogy építsd le őket.
Én azokkal tartom a kapcsolatot , akik olyanok mint én, és nem minden a gyerek körül forog minden beszélgetés alkalmával.
A Főiskolán volt egy barátnőm, ő volt a legjobb barátnőm , viszont amióta szült ( meg én is ) teljesen negváltozott. 100 %-ban csak a gyerekéről hajlandó beszélni és csak az ő gyereke lehet a téma másra nem is kíváncsi. A múltkor már ott tartottunk , hogy rég nem találkoztunk eljött vendégségbe, én akartam vele egy nagyon fontos dolgot közölni, de egyszerűen nem hallgatott el , egyfolytában csak a gyerekéről beszélt, nem jutottam szóhoz. Na , ekkor leépítettem , nem is találkoztunk többet, néha irogatunk. Ennyi. Nincs ilyenekre szükségem. Olyanokkal legyél jóban akik olyanok mint te , találd meg a saját társaságot.
Nincs ezzel semmi baj van aki ilyen van aki olyan, attól ők sem rossz emberek.
Szerencsére sikerült olyan gyerekes barátnőket találnom akiknél nem a gyerek a fő téma . Ha eljönnek a gyerekek eljátszanak három hetestől öt éves korig vannak gyerekek a társaságban, és mi beszélgetünk , NEM a gyerekekről végig.
válasza:Nincs egyéves még a lányom, de ugyanígy vagyok ezzel. :D
Engem az ilyenekkel, hogy ringató, baba-mama klub, baba-mama jóga/torna, hordozós klub és társai a világból ki lehet kergetni... Félreértés ne essék, vannak barátnőim, sőt, több kisbabás/kisgyerekes is, de a legtöbbjükkel még a terhességem előtt lettünk jóba, tehát van közös téma bőven. Engem az borít ki a legjobban, mikor kb 3 perce ismerjük egymást, de már jön a kérdés, hogy szoptatok-e, hogyan szültem. Nekem ezek intim dolgok, és hiába anyuka, nem szeretem megosztani bárkivel. Szerintem nem jó az, ha sok anyuka van "összezárva", mert ott tuti balhé lesz. Látod itt az oldalon is sokszor szétszedik egymást, mert pl az egyik anyuka feleslegesnek tartja, hogy félórákat pepecseljen a babakajával, aminek aztán a felét kidobja és inkább bébiételt vesz, míg a másik mindenből csak a bio mindenmentest adja, és aki nem így tesz, az máris veszélyezteti a gyereket. Ugyanez van a szoptatással, ha nem szoptatsz, akkor milyen anya vagy, hogy ezt megvonod tőle, de ha szoptatsz úgy, hogy stresszes és nem szereted az egészet, akkor szegény gyerek, ilyen stresszben élnie. Ha apukára bízod, akkor lepasszolod és minek szültél, de ha mindig veled van a gyerek, akkor majomszeretetről beszélnek és hogy "kisajátítod".
A gyerekvállalás, gyereknevelés tipikusan az a téma, ahol szerintem nincs olyan, hogy egyértelműen jó, vagy rossz döntés, nézet. Nyilván nem arra gondolok, mikor a 6 hónaposnak már túrórudit adnak, vagy órákra a tv elé teszik, de sok anyuka képtelen elfogadni, hogy nem csak az a helyes nézet, amit ő vall. Minden család más és más, a gyerekek és szülők igényei sem egyeznek. Lehet ami X családnál tökéletesen működik, az Y-éknál maga lenne a pokol mindenkinek.
válasza:Szerintem ez valamilyen szinten bunkóság.
Én sem beszélem ki a gyerek székletét csak úgy. Viszont volt már olyan, hogy hasznos információt csipegettem fel.
Az ilyen szuperanyukat azért is érdemes "elviselni", mert mindenhol ott vannak és minden kisgyerekes programról tudnak. Valamit valamiért. 😃
Természetesen én is inkább a hozzám hasonló emberek társaságát keresem, de nem esek kétségbe, ha valaki olyan témáról beszél, ami nem érdekel.
Kolléganőmmel ketten voltunk és teljesen eltérő módon álltunk a világhoz. Viszont érdekes volt hallgatni és volt, hogy kipróbáltuk egymás ötleteit.
Néha jó kimozdulni a komfortónból.
Viszont olyan is volt, hogy alig vártam, hogy befejezze a mondandóját. De gondolom én sem mindig biztosítottam a legérdekesebb sztorikat.
És hidd el, van aki rólatok gondolja ugyanezt. Lehet, hogy bájosan cseverésztetek, de előtte remélte, hogy nem hozzá mész oda.
válasza: válasza: válasza: válasza:Ez a szülők közti kapcsolat,és kommunikáció amúgy egy speciális terület. Tehát itt nem arról van szó, hogy egymást ismerő emberek terelődnek össze, hanem simán lehet hogy a világon semmi közös nincs bennünk emberként, "csak" az a közös téma hogy mindkettőnknek van egy x idős kicsi /vagy nagyobb gyereke.
Így természetes hogy mi más lenne a közös téma, amit felhoz az illető, mint a gyerek.
Persze nem ilyen mélységekben kéne , mint amit írtál, hogy szültem, hogy nem, mi folyik honnan és hogyan a gyerekből.
De nekem néha jól esik hallani, ha a másik is bizonytalan vagy ő is próbálkozik ezzel azzal egy problémával kapcsolatban, vagy ne adj isten számára sem csak 100% cukormáz az egész otthonlét és babázás...
Nem a bezzeganyukra gondolok, akik mindig értenek hozzá, belőled hogyan húzzák ki az infót , személyeskedő stb kérdésekkel , közben érzékeltetve hogy bezzeg nekik sose semmi gondjuk, tökéletes életük van, tökéletes gyerekekkel. Az ilyeneket én is megtanultam hamar leépíteni.
(egyébként ha nem tudod elkerülni az ilyen szülőt , egy idő után mindig keletkezik a rés a pajzson és kiderül nem tökéletes az ő életük se)
Úgyhogy egy pár gondosan megválogatott, ám de gyerekes témájú szülővel nekem semmi gondom :)
És itt kommunikációrólbeszélek, azaz két oldalú csatornáról, nem arról hogy rámhányja a beleszorult szöveget, hanem kölcsönösen megvitatjuk a dolgokat. Mert a normális embereket nem forgat ki a gyerekvállalás totálisan.
Nagy részük amúgy idővel lekopik, ahogy a gyerekek nőnek, és kevesebb közös terület akad.
(az iskolás gyereket legritkább esetben kísérgetem a suliba -12 évesről beszélünk) nyilván a szülőkkel sem találkozom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!