Mitől érezted azt hogy komolyan veheted a párod és nyugodtan szülhetsz neki, ezzel karriert is "feladva" érte?
Valahogy mindig olyanokba futok bele, hogy ahhoz hogy közös jövőnk legyen, nekem kéne mindent "eldobni" es senki nem érti azt, hogy nekem a dumája kevés ehhez.
A volt barátom pl neki háza van, anyossal él, 20 km tőlem(falun), en albérletben, fix munkájuk, nekem rugalmas de vezetői állásom, gyerekem is van akinek elhagyott az apja.
Es arra mentünk rá hogy en nem köĺtözök anyoshoz, ő meg nem jön alberletbe.
Erre uj párom van, ő is 20 km-re lakik(falu), van háza amit soha el nem hagyna, ő viszont egyedul él, kezdődik ugyanaz. En költözzem, ami ugye raadasul még ovodaváltással is járna, csereljek munkahelyet mert ő betud tenni a falu hivatalába is dolgozni, szüljek gyereket, azaz essek ki a munkábol, stb
Mindig az a vége hogy joformán en kerülök függő helyzetbe. Közös ház lenne a tervem de az elérhetetlennek tűnik.
Es nem érti egyik sem hogy azzal hogy szoban bizonygatják mennyire hűségesek, családcentrikusak, apának valok, attol az életem en még nem birom csak ugy "lecserelni", plane hogy meg is szivtam egyszer, a gyerek apjaval ugyanez volt. Kiment kulfoldre es ott maradt. Es erre mentunk rá hogy nem mentem ki a gyerekkel. Azaz otf még a nyelvet sem tudta volna a gyerek. Hatalmas valtas lett volna.
Mi az amivel más anyának egy ffi megtud alapozni akkora bizalmat, hogy szüljön?
Ezt csak arra értettem hogy nem ugy tervezem hogy 5-10 év mulva is mástol fuggjek. Nem pedig arra hogy garancia kellene arra h nem megyunk szét.
Nekem arra kell garancia ha szetmegyunk, ne a hid alatt kelljen ujrakezdenem egyedul.
A srác csak ugy tűnik, hogy papucs. Jelenleg inkabb azt mondanám, ért a nyelvemen, tudja hogyan hálozhat be. Mondhatni nála a labda. Mert még igy is simán kihasználhatna ha akarna, benne van a pakliban. A gyengèbb nem még mindig én vagyok.
Sem habitusra, sem kinézetre nem tartozik a papucsok közé, nem önbizalomhiànyos kis senki aki lihegne a nők után hogy valaki befogadja kegyesen
Nekem a kedves udvarias fűzős behálozos arcát mutatja most. Es jol játsza a szerepét, ha csak játszmázik.
Az elozo sracok es gyerek miatt már en sem vagyok az a naiv kislany. "A szép szeme"nekem kevés ahhoz, hogy megfogjon.
"nem olyan kell aki fellangol es full szerelmes kb fel evig aztan lelép, hanem olyan aki tudatosan tudja kezelni azt amikor elmulik a fellangolas. Azaz tudja mit akar"
De honnan tudod megállapítani az együttélés előtt hogy ő ilyen e vagy sem?
Ha nem irat rád egy fél házat akkor nem komoly, ha rád iratja akkor komoly "apajelölt"? Olyan pénz szaga van ennek.
Nem ő tehet róla, hogy ha oda költözöl, rajta kívül nem lesz egy hely ahova mehetnél a gyerekeddel...
Onnan vannak sejtéseim hogy a válaszábol érett ffinak jött le ebben a kérdésben. Valamelyik kommentemben volt hogy azt mondta, hogy ő tudja jol, h egy kapcsolatért tenni kell, stb
De persze ezt sem tudom valojában mi lenne később. Ez majd kiforrja magát. Igazábol az van eddig egyeztetve, hogy komoly kapcsolatot szeretnénk, kb minden meg is olhato, már tenyleg csak azokat a köröket kell lefutni, hogy megy e együtt, jo e együtt, passzolunk e. Ezeken át kell menni, de legalább akkor nem ugy élem bele magam, hogy használgat vki, mig nincs jobb, vagy alkalmi szerető, vagy egy szerelmes "kiskölyök", hanem hogy egy normalis kapcsolat, ami esélyes kinőni magát, értem ezalatt, hogy esélyes belőle igazi családi kapcsolat is. Csak rajtunk mulik. Es nem azon, hogy kinek hol van háza, mint az eddigi srácoknál, hogy ez a költözéses kérdés az eddigi kapcsolataimra jellemzően egy vizválaszto kardinális megoldhatatlan problema volt, de a mostanival ugy néz ki csodamod nem az. Pedig ugy kezdte ő is mint a többi. Hogy mindene a háza. Minden adott. Ő onnan el nem mozdul, menjek én
Egyetlen baja csak, hogy üres a ház.
És lám lám, az egyetlen eddig, aki velem kombinál, ahelyett mint a többi, hogy akkor vége.
Te tudod, szerintem túl szigorú elvárásaid vannak, túlbonyolítod a dolgokat.
A gyereked apjánál sem jött be a nézeted, én átgondolnám, mit hogyan akarok "követelni".
20. Amugy érdekes amit irsz, igen, az emberek kapcsolatban is változhatnak.
De ha a gyerek apjával nézem a szitut, hogy közösen vállaltunk gyereket, persze joga van törvényileg meghülyülni a külföld adta hirtelen kánaánnak es ezért ha kell, a családját is elhagyni, de erkölcsileg nézve szerintem nincs. Ő is vállalta a gyermeket, apaságot.
Tehát egyszerűen nekem jobb egy olyan értékrendű ember, akinek a családja az első, mint nekem.nem a pénz olyan áron hogy ezert a családomat is dobjam, és nem az anyja, mint a másik exnél ha nem koltozunk inkabb őt választja. Mert ez az értékrend nem visz végig egy családot sem évtizedeken át.
Én nem tudnék lelépni kulfoldre ugy, hogy azzal elhaggyam a családom es anyut sem választanám a családom helyett. Tipikus. Aki menni akar hagy menjen esete. Ezt szivom.es nincs már kedvem ezzel szorakozni ujra es ujra es ujra es ujra
Szoval nekem meg a gyerek apjának nem jött be a nézete.
Átgondoltam jobban. Benne sem fogok megbizni soha. Hiába is hozná az "elvártakat".
Ő is a mult lesz.van egy olyan megérzésem.
Mi szerelemből vàllaltuk a babát. Csak aztán apuka lelépett.
Miert költöznék olyanhoz, aki elhagy ha akar?es ha külföldön játsza ezt velem, ahol instabil még a munka, lakhatás, ill. tőle függ?
Nekem olyan társ kell aki miatt nekem kell kell felmondanom. Ez tul nagy kérés??
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!