Mitől érezted azt hogy komolyan veheted a párod és nyugodtan szülhetsz neki, ezzel karriert is "feladva" érte?

Azért nem mindenki lakik albérletben, sokszor a férfi költözik be a nőhöz, vagy eleve közösen indítanak a nulláról és netán még ugyanabban a városban is élnek... és ha munkát vállalnának külföldön vagy elköltöznek, akkor együtt döntenek róla és általában együtt mennek vagy maradnak. Indításkor meg gyerek is inkább még nincs, mint már van valakitől. Persze vannak, akik másodikra vagy harmadikra találnak apukát, de az előző a gyakoribb. (És olyat is ismerek, ahol anyuka lépett le és apuka maradt a két gyerekkel.)

A közös vallás is sokat tud lendíteni a bizalmon egymásban és az élet alakulásában - tudom, hogy ez a gondolat itt lepontozandó :), de tudtommal _statisztikailag_ és a környezetemben is a vallásosabb párok azok, akik házassággal kezdenek (általában még gyerek és/vagy összeköltözés előtt) és nem úgy indítanak, ahogy ma divat, hogy majd ha nem éri már meg, akkor úgyis keresek másikat, mert "a lángolás nem tart örökké". Szóval más az, ha valaki úgy gondolja, nem ő keres párt, hanem örökre kapta azt a valakit és nem véletlenül. (Nem arra írom, hogy ez tuti recept, hiszen a magukat hívőnek mondók is sokfélék, és biztos vannak nagyon boldog és hosszú vallásmentes, sőt liberális házasságok/párkapcsolatok is.)

A párkapcsolat sajnos ilyen kockázatos, ha nem raksz bele mindent, hanem kiskapukat tartogatsz, akkor nem háborodhatsz fel, hogy a másik is kiskapukat tartogat a menekülésre. Most egy gyerekkel a batyudban, akiért már csak te tartozol felelősséggel, a leendő párod pedig még nem, ez már persze sokkal nehezebb döntés, mint csak magadról dönteni. Ha igazán együtt képzelitek el az életeteket, találnotok kell olyan megoldást, ami mindenkinek elfogadható. Szerintem mondd el neki őszintén, hogy mitől félsz és mitől éreznéd magad biztonságban.

Ötletként pl. az albi feladása szerintem a legkisebb rossz ebből. Ha belemegy, persze adja el a házát, de az is érthető, ha mondjuk örökölte, és nem szívesen tenné - ha belemész, akkor vegyetek egy autót vagy éves bérletet fele-fele és te majd bejársz. 20 km-t szoktak utazni az emberek egy városon belül is, és sokaknak van közelebb az ovi inkább munkahelyéhez, mint a lakhelyéhez. Na meg nem marad örökre ovis se az a gyerek. De ha nem vagytok elszánva még ilyen nagy lépésekre, mint összeköltözés, viszont úgy érzed, ő a jó ember, akkor ismerkedjetek még, szokjátok egymást anélkül. De ne úgy fogd fel a "pasizást", mint egy ruhapróbát, hogy jó-jó, majdnem jó, de majd abba szeretsz bele, aki közös házat tervez pont ahhoz közel, ahol dolgozol. Azért a szerelem/szeretet nem ennyire "praktikus" szokott lenni :)

Nálunk ez úgy indult, hogy eleinte egyre többet volt nálam, aztán a párom költözött hozzánk. Annyival volt egyszerűbb, hogy nekem van lakásom, és ő lakott albérletben. 30 km nem nagy távolság, de a másik irányban volt a munkahelye, az már 50. Így kénytelen volt váltani.

Szerintem az egy jó szűrő, hogy vállalja-e, hogy kicsit ő megy hozzád. Addig a ház megvárja, ott is tudtok lenni hétvégente, stb. 20 km kocsival megoldható, be tud járni dolgozni.

Fél év után látjátok, hogy lesz-e ebből valami.

Aztán én keresnék egy ügyvédet, ha komolyra fordul. Írjatok házassági szerződést, amiben benne van, hogy bármi miatt mentek szét, nem tehet utcára, köteles kivárni, hogy el tudj költözni, és anyagilag is ezt támogatja x havi bérleti díj és a kaució kifizetésével. Vagy tesztek el erre x összeget, ami bármikor rendelkezésedre áll. És ha duzzog, akkor te is mondhatod, hogy mi a gond, csak akkor kell fizetnie, ha szétmentek, de olyan nem lesz.

Elváltam én is, sajnos volt rossz kapcsolatban részem. Ott is mindig azt mondta az exem, hogy mi mindig együtt leszünk. De őszintén szólva ez a végén a legrosszabb lehetőségnek tűnt. Ezt kéne a pasival megértetni, hogy ez jól hangzik, amíg tart a rózsaszín köd. De ha megromlik a házasság, akkor se tudsz hova menni, és kénytelenek vagytok együtt maradni, mert ott a közös gyerek, stb. Nem szeretnél azok sorsára jutni, akik kényszerből egy rossz kapcsolatban élik le az életük.

Gyakorlatilag ki is mondtad a megoldást: ne kerülj - egy gyerekkel pláne ne, soha! - függő helyzetbe. Ne tegyen be semmilyen hivatalba, ha neked van jó munkahelyed, amit még szeretsz is akár. Ne költözz a házába csak szíre-szóra.

Több év kell ahhoz, hogy ekkora bizalom kialakuljon két ember között. Ha már pár éve bizonyít midnenben, és te is viszont (!), akkor vegyen feleségül és költözzetek össze. Amikor már tudod, hogy ő a másik feled, nem kell többé biz9onyítania semmit és a józan ész határain belül nem fogod függőségnek érezni, ha a házában laksz. Amíg ez egyáltalán felmerül, még enm vagytok érettek kapcsolati szinten az együttélésre, és ezért nem is szabad erőltetni. Soha, de soha ne kerülj függő helyzetbe egy gyerekkel, ezt újból leírom. Csak rosszul sülhet el, a gyereknek is.

Egyetertek az utolso valaszoloval, ha egy ferfival ennyire nem erzed magad biztonsagban es ennyi kerdojel fogalmazodik meg benned, akkor egy te nem is szereted igazan es valoszinuleg o sem teged.

Zard le ezt a kapcsolatot is es keresgelj tovabb, mert te nem csak no vagy hanem anya is es a te helyzeted ezaltal bonyolodik. Nem mindegy annak a kicsi gyereknek is ha epp hogy megkedvel valakit es kezdi csaladban erezni magat majd hirtelen korulote minden osszedol mint egy kartyavar.

14es valaszoloval ertek egyet

16os voltam

Ha hajlando kimozdulni akkor az mar jo jel. Beszeld meg vele hogy koltozetek ossze egyenlore az alberletbe es egy fel ev vagy egy ev utan uljetek le beszelni es ha mukodik az egyutt eles es szeretitek egymast akkor lepjetek tovabb. Kozos haz vasarlas, stb.. szamomra igy lenne eszszeru vagyis en igy cselekednek a helyedbe.

Azon meg ertelmetlen mar most aggodni es kimeneteleket szoni hogy mi lesz ha kiszeret beloled. Es mi lesz ha te fogsz kiszeretni belole evek soran es nem forditva? Emberek vagyunk es valtozunk folyamatosan. Fenn all annak a kockazata hogy kulon iranyba kezdtek majd valtozni ezt vagy tudjatok majd korigalni es ujra kozos iranyt vesz az eletetek vagy nem. De az mar egy jo dolog hogy tisztaban van azzal hogy egy kapcsolat mukodeseert tenni kell.

Tessek belevagni mert vegulis nem elheted az eletedet felelembe, hogy mi lesz ha elhagynak

"Mert azt is felhoztam hogy a fellàngolás es nagy szerelem 5-10 éves távlatokban kopik es azt sem tudom rola hogy ő milyen azaz kiszeretne e belőlem egyszerűen."

Ha ezt bárki is tudná a másikról hogy mi lesz 5-10 év múlva, nem lenne ennyi válás. Nem is tudom hogy gondoltad. Kicsit nagyok az elvárásaid, a pasi papucs.