Miért vállalnak az emberek második gyereket, ha ekkora szívás?

Mert eszméletlen cukik amíg kicsik :) De amúgy nagyobbként is. Tényleg mással össze nem hasonlítható öröm látni a gyerekek kedvességét, toleranciáját, az összetartásukat. És csak az eleje olyan nagy szívás.

Aztán amit talán sokan nem vallanak be maguknak sem, mint érvet, hogy a gyerekek bizony társadalmi megbecsültséget is biztosítanak. Pl. lediplomázni becsülendő, de elég általános. 3 gyerek mellett gyeden lediplomázni viszont már komolyabb elismerést vált ki, mert kitartást és elszántságot feltételez. És nem is alaptalanul. Jó érzés nehézségekkel megbirkózni, jó érzés a "képes vagyok rá". Magashegyet mászni is szívás alapvetően, mert hideg van, elfagy mindened és veszélyes, mert bármikor kicsúszhatsz, mégis egy csomóan csinálják, mert nagyszerű érzés leküzdeni a hegyet. Nehézségekkel való megbirkózás nélkül számomra nehezen képzelhető el hogy valaki becsülje magát és valóban örömteli legyen az élete.

😂 Sokan írják azt is h egy gyerekkel felfordul az élet, semmi én idő stb.

Akkor minek vállalunk egyáltalán gyereket.

Pont azért vállalsz 2t 3t többet amiért egyet. Mert vágysz rá!

Az lányom igazi nehéz eset.... Nekem már mellette és a meló mellett is szinte 0 szabadidőm van. Mégis vágyom még egy gyerekre. Nem tudok okokat felsorolni! Egyszerűen csak szeretném, mert engem boldoggá tenne.

Ez egy hülye kérdés. Azért vállal x gyereket, mert annyira vágyik.

Azt meg mindenki maga tudja, neki mi mekkora szívás, és mi éri meg és mi nem. Másnak egy gyerek okozta probléma, teher nem éri meg ezért neki egy sem lesz, más meg vállal négyet mert neki meg megéri. Igazából nem tudom miért kell önmagadból kiindulni.

Valószínűleg az vállal többedik gyereket, aki nem érzi szívásnak. Én pl. a nagyfiam ötéves koráig egyáltalán nem éreztem úgy, hogy szeretnék másodikat. Addigra viszont már kezdett vele könnyebb lenni az élet, és már elképzelhetőnek tartottam, hogy beleférne egy tesó is. Amikor hatéves lett, akkor jött el az az időszak, amikor másra sem tudtam gondolni, csak hogy legyen még egy gyerekem. Hát ezek után még kellett másfél év, mire össze is jött, mert egészségügyi okok miatt nehezen sikerült teherbe esnem, de jó is volt ez így, 8 év van a fiaim között, nekünk ez pont jó így. Jó, ebben is van nehézség, de ha belegondolok, hogy milyen volt a nagy kicsi korában, és milyen a kicsi, háááát, nagyon örülök, hogy nem 1-2-3 év korkülönbséggel jöttek.

Egyébként szerintem ott van az is, hogy sokan el is felejtik, hogy mennyire élték meg nehezen a keményebb időszakokat a gyerekükkel, csak a szépre emlékeznek. Én pl. gyakran emlegetem, hogy nem is láttam még olyan durva hisztiket, amiket a kicsi néha leművel, a nagy nem csinált ilyeneket. Anyukám szokott rá emlékeztetni, hogy dehogyisnem :D

Azt viszont egyáltalán nem mondanám, hogy két gyerek mellett nincs énidőm, vagy hogy a férjemnek ne lenne. Ketten vagyunk, megoldjuk, hogy mindenkinek annyira jó legyen, amennyire csak belefér. Nagyszülői segítségünk nagyon kevés van (dolgoznak), de a hobbijainkra tudunk időt szakítani. Amikor a kisebbik pár hónapos volt, elkezdtem esténként úszni, azt hónapokig csináltam, mert akkor arra volt szükségem. Egyéves kora körül kezdtünk a barátnőimmel hetente egyszer kvízezni járni, mert akkor meg az töltött föl, abból egy teljes évadot végigcsináltunk. Most már csak havonta járunk, amióta újra dolgozom, egyelőre ennyire van energiám, januártól viszont újra elkezdek sportolni.

A férjemnek is megvan a maga hobbija, eljárós is (airsoft), meg itthoni is (társasjáték - elég komolyan űzi, sok olyanja is van, amihez a figurát is itthon kell kifesteni), ebbe én is szeretek beszállni.

Emellett nagyon sokat olvasok, hobbi szinten fordítok is.

Nem mondom, hogy tele vagyunk szabadidővel, de ha valamelyikünk valamit nagyon szeretne csinálni, megoldjuk, hogy legyen rá módja.

Az 1.gyerek egy tündér volt.Semmi hiszti,dacoskodás,ellenszegülês.

Mindent tett 1.szóra.

Remek anyànak éreztem magam,èlveztem a szerepet,így 3at terveztünk.

A 2.kicsivel borzalom volt a terhessèg,rèmàlom a szülès ês nehèz a babakorszak,de mèg ekkor is úgy voltunk vele,hogy szeretnènk a 3.at,mert SZERETJÜK A GYEREKEKET,A NAGYCSALÀD GONDOLATÀT.

Vègül a pàrom,majd az ên munkahelyvàltásom miatt feladtuk ezt a tervet,mert belàttuk,hogy nem menne erővel,idővel.

Most már tudom,hogy èp êsszel se ment volna,mert a nehèz babakort,a BORZALMASAN nehèz kisgyerekkor követte.

Èn azért értem,hogy mire gondolsz.

Szeretjük őket,de piszok nehèz mindent jól csinàlni ès közben nem feladni önmagunkat sem.

Nálam egyértelmű volt hogy két gyerek lesz. Egyrészt azért mert én egyke vagyok és utáltam egykének lenni, mindent csak anyukámmal tudtam csinálni, unokatesók se voltak, most felnőtt koromban is jobb lenne ha lenne egy testvérem legalább (szüleim meghaltak, anyukámnak se volt testvére...)

A férjemmel egyetértettünk abban hogy legalább két gyereket szeretnénk. Gondolkodtunk a hármon is de aztán azt elvetettük, azt már tényleg nem bírnánk.

Az első két év nehéz de most már nagyon jó két gyerekkel, jól eljátszanak együtt.

Neked azért ilyen hihetetlen h valaki több gyereket akar mert te egyet akarsz és mindenki magából indul ki. Más meg azt gondolja h egy gyerek nem gyerek, mindig nagy családot képzelt el magának. A gyereknek szerintem egyértelműen jobb ha van testvére, így rengeteget tanul és nem lesz magányos, lesz társasága is.

Ha mindenki egyet vállalna, talán még meg lehetne menteni a bolygót, az emberiséget, így viszont mire ezek a gyerekek felnőnek, jó eséllyel alig lesz már ivóvíz és élelmiszer, mivel az Antarktisz folyamatosan olvad a felmelegedés miatt (szén-dioxid kibocsátáés, amely minden egyes új emberrel nő), az óceánok vízszintje megnő majd, elárasztják a part menti városokat, az ott élő emberek ide vándorolnak majd. Hozzánk. Akkor lesznek majd jó 10-12 millióan, egy haldokló bolygón, jönnek majd az ételért és vízért vívott háborúk, megélni lehetetlen lesz. A fent említett klímaváétozás miatt fokozatosan eltűnnek a tavak, kiszárad a föld. A borzasztó erejű viharokról nem is beszélve (A hurrikánok és tornádók erejét főként meleg levegő adja, a hurrikánét pedig a nedves meleg levegő, amiből ugye egyre több lesz.). Ezek egyébkéánt már most is ijesztő (nekem nem, viharvadász vagyok) mértékben megszaporodtak és olyan helyeken is kialakulnak, ahol nem is várnánk (láttam már tornádót hegyekben).

Összegezve egy egyre megeledő, olvadó gömbben fognak megpróbálni túlélni, ki tudja milyen áron. Én szerencsére nem, mert hamarabb elvisz az autoimmun betegségem, az én generációm még amúgy sem valószínű hogy nélkülözni fog (mármint itt nyugaton ahol élek).

Jöhet a szokásos nullázás.

Utolsó: 2 gyerekkel is lehet fenntartható a fejlődés.

A bolygó akár 20-30 milliárd embert is el tudna tartani a megfelelő technikai fejlettség mellett.