Mennyire nehéz 2pici babával?

A mi kisfiunk pont 13 hónapos volt, amikor megfogant a kislányunk. 21 hónap van kettejük között, ez nem extrém, de azért elég pici korkülönbség.

Az eleje, amíg nem egyszerre aludtak napközben, húzós volt. Nagyon fáradt voltam. Éjjelente 3 óránként szoptattam, nappal talpon lenni, aktívan foglalkozni a fiammal, ellátni a babámat...az tényleg kimerítő volt. Viszont elég hamar, kb 3. Hóbap alatt eljutottunk odáig, hogy ebéd után egyszerre aludtak a gyerekek, én pedig aludtam Velük. Persze, nem mindig volt zökkenőmentes a dolog, de alapvetően tudtam pihenni, amire nagy szükségem volt az állandó terhelés mellett.

A későbbiekben még egy nehezebb időszakunk volt (kb. 2 hónap), amikor a kislányom 8 hónaposan mászni kezdett, és szó szerint belemászott a fiam kis életterébe, szétszedte a játékait, mindenhol ott volt. A fiam ezt nagyon nehezen viselte, agresszív lett, bántani próbálta a húgát. Akkor nagyon résen kellett lennem, azokban a hetekben szó szerint nem hagyhattam Őket egy pillanatra sem magukra, hárítanok kellett a fiam támadásait. De lecsengett, elmúlt, és elkezdtek összeszokni.

Életem legjobb döntése volt, hogy a fiam otthon maradt velünk, csak 3,5 évesen kezdte az ovit. Volt a gyerekeimnek közel 2 évük egymásra hangolódni, megszokni a tudatot, hogy ketten vannak.

Ez annyira jól sikerült, hogy (most 4 és 5,5 évesek, majdnem 6), a legjobb barátok, mindent együtt csinálnak, együtt alszanak, imádják egymást.

Így visszatekintve sokkal kevesebb nehézség, mint amekkora boldogság, hogy van egy majdnem ikerpárunk. Tényleg olyanok, sokszor nézik Őket ikreknek, nagyon hasonlítanak, a lányom pedig a maga 4 évével sok tekintetben érettebb, mint az 5,5 éves fiam.

Szval nagy kaland.

Ami inkább megviselt, az a dolog érzelmi része. Nagyon szoros volt a kapcsolatom a fiammal, aggódtam, mi lesz a második gyermekkel. Tudtam, hogy a fiam kis világa ezzel merőben megváltozik, az volt a cél, hogy Ő ne élje meg rosszul. Normál esetben ha a nagyobb tesó jól fogadja a kicsit, az megalapozza a kapcsolatukat. Nekem legalábbis ez a véleményem. Szval komoly erőfeszítésbe került a kislányommal foglalkozni, miközben nagyon fontos volt, hogy a fiam se szenvedjen semmiben hiányt...főleg az anyukájával eltöltött minőségi idő ne legyen kevesebb.

Sok szerencsét!

13 hónapos volt a fiam, mikor pozitívat teszteltem. Így lett 21 hónap a korkülönbség. Már másfél éves a kicsi, már most nem olyan nehéz, az eleje persze húzósabb volt. De nekem a nagy nyugis természet, a férjem pedig mindenben partner. A kicsi viszont hasfájós, rossz alvó volt kicsiként, nagyon sokat volt kézben, főleg az első fél év volt nehéz.

Viszont ha te korainak tartod akkor várjatok még :) én nagyon vágytam 2. babára. Na félelem azért volt, hogy fogom bírni, meg 1000 másik félelem de ahogy itt olvastam, nem voltam ezzel egyedül, sőt.