Ti mit gondoltok arról, mikor valakinek kórházba kerül a babája, de anyuka nem marad vele, mert otthon van a tesó?

Nagyon sokat voltam kórházban 3 éves koromtól kezdve, súlyos asztmás voltam. (Mai napig) Anyukám egyedül nevelt hármónkat, kocsink se volt, busszal kellett jönnie egy másik városba látogatni, és max fél órára, órára tudott csak jönni. Emlékszem 1 esetre. kicsi voltam nagyon, és amikor elment anya, nagyon sírtam. Odajött az ápoló, és rámhúzta a rácsos kiságyat, csak úgy csattant. Ideges volt a sírásomtól. Hamar megtanultam, hogy nem szabad sírni, legalábbis felesleges. Akkor nagyon rosz votl, hogy otthagyott anya, de teljesen megértem. Hova rakta volna addig a másik 2 gyerekét? 5 és 7 évesék voltak ők is, nagyon szegények voltunk.

A nagyobbik fiam, 4 evésen volt hosszabb ideig kórházban (3 hétig). A kisebb még nem volt 2 éves. Szerencsés helyzetben voltam, volt aki a kicsire vigyázzon, de kemény időszak volt. A kicsi folyton utánam sírt, naponta két naponta hazajöttem hozzá 1 rövid időre, addig valaki más volt bent a kórházban a naggyal. Rádásul bölcsibe adtuk pont abban az időben, (mindenki dolgozott) és 3 hétig 1x sem vittem, illetve hoztam el. Mikor 3 hét után hazajöttünk a kórházból, én mentem a kicsiért a bölcsibe. Amikor meglátott, keservesen sírni kezdett, és érősen kapaszkodott belém. El sem tudom képzelni, hogy mit érezhetett akkor. Hát én sem -bírtam ki sírás nélkül.

Amíg itt pletykálsz már oda mehettél volna hozzá, hogy mit tudsz segíteni. Rendkívül kedves ember lehetsz.

Amúgy ha nincs kire bízni, mit tegyen a másik gyerekkel? Tegye fel a polcra dísznek, míg a kórházban vagy 1 hétig??

Szánalmas hogy ilyenek teszik boldoggá az életed, mint más kárán örvendezni.

Amíg kicsi nel hagynám bent egyedül. Azért ilyen műtétes dolgok nem sokszor vannak, muszáj valahogy megoldani ne legyen bent egyedül.

Az ém fiamnak 1 éves koráig volt pár műtétje. Az utolsó 1 évesen. Nagyon nehéz volt neki is, nekem is. Idegen környezet, éhezés, majd műtét. Aztán mikor felkelt altatásból akkor rossz közérzet, fájdalom, szegénykém csak a mellkasomra dőlve tudott aludni, de hamar felrezzent, sokat sírt. Kapott aztán fájdalomcsillapítót, de az első éjszaka, első nap nem volt könnyű. Szegények picik még, azt sem tudják mi történik, elmondani se tudják. Láttam ott más kicsi gyerekeket szülő nélkül. A nővérek néha rájuk néznek de amúgy trécselgetnek. Volt egy kis 1 éves rácsos ágyba zárva, sokszor éjszaka is rázogatta a rácsokat, meg sírt mire a nővér megunta és beadott neki altatót. Az anyja minden nap bejött hozzá egy órára aztán húzott el.

Nyugodtan lepontozhattok, letojom. Az aki képes a 10 hónapos egyedül bent hagyni egy kórházban műtét miatt az egy szívtelen ember és lexarom milyen kifogásokkal jön, az ilyen helyzeteket tudni kell megoldani bakker.

Utolsó te is csak ítélkezni tudsz egy monitor mögül, meg nyomatni az üres dumát hogy meg kellene oldani. Hogyan?

Amúgy ha a másik 10 hónapos marad 1 hétre anya nélkül, és nincs ki vigyázzon rá az nem szívtelenség?

"De te nem csecsemő voltál"

Egy pár éves sokkal nehezebben viseli, mint egy csecsemő. Sokkal nagyobb törést is okoz pl.: egy 2-3 évesnek, mint egy pár hónaposnak. Erről ennyit.

"Arra az egy hétre apuka nem tudna kivenni szabadságot, vagy nagyszülők, szülők testvérei, esetleg bébiszitter nem tudna vigyázni a másik babára otthon?"

Ezt miért tőlünk kérdezed? Nyilván megvan az oka, hogy miért így döntött a család, csak ebbe téged nem avattak be.

Egyébként elég valószínű, hogy nem tudják megoldani az egészséges baba napközbeni felügyeletét, ezért marad vele az anyja. Nagyon rossz lehet, de azért az csak logikus, hogy azzal marad otthon, akinek nincs felügyelete, mert egyedül nem hagyhatja.

Vagy csak ismeri a saját gyerekeit, és el tudja dönteni, hogy melyik sérülne kevésbé, ha nem lenne vele egész nap.

Nagyon nehéz döntés lehet, de kétfelé szakadni nem lehet.

Mi szerintem úgy csinálnánk jelenleg, hogy ha a kicsi beteg akkor párom menne vele kórházba, én a nagyobbikkal itthon lennék szabadságon. Ha viszont a nagy lenne beteg akkor én mennék vele kórházba. Ha majd már nem szopik a kisebbik akkor szerintem párom menne mindkettővel, én a másikkal itthon.

De én tökre megértem azt is ha a kérdező ismerőse máshogy tudja megoldani. Mióta gyerekeink lettek mindenki mindent jobban tud. Legalábbis azt hiszi. Miközben a valóság az, hogy mindent lehet sokféleképpen csinálni és nem kell ítélkezni ha valaki máshogy csinál valamit.