Kétgyerekes anyukàk ti hogy bírjátok?

11 vagyok. Most olvasom, hogy 5 éves a nagyobb. Menjen óvodába.

2,5 ev van két lányom között, a kicsi januárban született, a nagy abban az évben szeptemberben ment oviba. Szóval addig otthon volt mindkettő velem. Na akkor csak alapfunkción működtünk, csak a gyerekek körül legyen minden rendben, a ház nézzen ki tűrhetően. Amikor a nagy fél napos ovis lett, kicsit több időm lett a kicsire, magamra, a háztartásra. Tavasztól dolgozom, már mindkettő ovis, na most megint káoszos néha az életünk, a reggeli délutáni logisztika, betegségek esetén otthonlét megoldása. Néha kétségbeesem, hogy hogy oldjuk meg mert beteg valamelyik vagy ne vigyem oviba őket, mert nem lesz óvoda. Nagyik dolgoznak még. Most megint úgy érzem, hogy túlélésre hajtunk, pedig egyikőnk munkahelye sem vészes ilyen szempontból. De péntek esténként szoktam úgy érezni, hogy igen túl vagyunk egy újabb heten, mindenki itthon van végre, nem lettünk betegek, gyűjtsünk erőt az újabb héthez, az újabb megoldandó feladatokhoz. Igazából majd ha már dolgozni fogaz akkor fogos értékelni az otthon töltött időt, hogy nem kell a főnök elé állni, hogy beteg a gyerek menned kell haza, az ovis szünetek megoldásán tanakodni hetekkel előre stb.

Tehát majdnem egèsz nap egyedül vagy otthon egy gyerekkel, mivel a nagy óvodás... a két kezem összetettem volna ilyen felállásért. Meg egy 5 évesnél mit kell ékszaka csinálni? Lefekteted alazik. Egy babával meg nehogy már ne boldogulj egyedül.

Nem a két gyerek a sok neked, a pici még nagyon pici. Az öt éves már nem sok vizet zavar, én másfél év különbséggel éreztem így magam. Na ott tényleg az volt hogy a "nagy" egész nap üvöltött , plusz egy újszülött. Hamarosan belerázódsz, a baba gyorsan fejlődik. Amúgy imádják nézni a babák a tesót, azt is ha te játszol vele, csak tedd oda magatokhoz. Amikor meg oviban van a nagy, tényleg nem lehet probléma. Csillogó lakást ne most akarj.