Anyukák, akinek külföldön dolgozik a férje! Hogy bírjátok?

4-es hogy bírod 3-al??

Nekem 2 van, szeretnék 3-at de nem lesz, egyedül szerintem nem tudnám megoldani. Vagyis de, csak elképzelni nem tudom.

Kérdező, mivel egyszeri eset ez nálatok, lassan de majd eltelik az idő. Aki ebben van évek óta, ezt szokta meg. Ugyanúgy múlnak a napok, valószín fáradtabb az az anyuka akinek nincs segítsége, ha pechje van (mint nekem), akkor nagyszülő sem a láthatáron. Mindemellett imádom a gyerekeimet, a nagy ovis, a kicsi még itthon. Ugyanazokat csináljuk mint egy “rendes” család, csak az idő nagyobb részében apa nélkül.

Bocs, hogy nem bunko kivagyi szupermami valaszt irok. Tudom, hogy ez turhetetlen itt.

Na, szoval. En sem ertettem ezt sosem. Foleg, akik evekig vannak igy tavol. Mi mondjuk osszekoltozesunk ota sosem aludtunk kulon, helyhez kotott irodai munkank van, de a ferjem neha jar konferenciakra videken es nyugaton. Ilyenkor megyunk mi is. Varost nezunk es elvagyunk, mig nincs velunk. Nekem a ferjem hianyzik, ha nem vagyunk egyutt es persze a gyermekem is. Vannak ilyen es olyan kapcsolatok, vannak, akik szeretnek bogancsok lenni inkabb. Mi ilyenek vagyunk, gondolom, a kerdezoek is. :) Persze mindent meg lehet szokni, a haborut is, az ehezest is, de ne ez legyen mar a merce, konyorgom.

Es igenis kell neha ventillalni! A problemakrol valo beszeles nem nyafogas, mint a szuperanyak mondjak, hanem annak a feltetele, hogy ne legyel alkoholista ongyilkos, mint minden 10. magyar!

El sem tudom kepzelni, hogyan birnam a helyedben, valoszinuleg sok programmal, de persze irod, hogy nalatok az megvalosithatatlan, mert nincs ott semmi.

Csak azert irtam, hogy biztositsalak rola, nemcsak szuperanyuk vannak ez az oldalon, bar teny, hogy a tobbseg az. Mi nem erhetunk fel hozzajuk. Ezt el kell fogadnunk, kerdezo! :)

apám külföldön mérnök, mert túl jó szakember ahhoz h mo.n bárki hajlandó legyen alkalmazni. ilyen 30-nap-kinn, 15-20-nap-otthon leosztásban dolgozott világéletében. anya pedig felnevelt engem és tesót, négy év korkülönbséggel. a kicsinek meg kell érteni, h apa elutazotthogy pénzt keressen. kész. dolgozik. készíts esetleg egy adventinaptár szerű cuccot neki, azon könnyebben méri a távolságot. (nekünk apával sose volt ilyenünk, hisze ebbe az ingázásba nőttünk bele, de ha anya utazott továbbképzésekre, volt ilyenünk picurként)

amúgy nem tudom anya hogy csinálta. valszeg rengeteg lemondással, amit egy kisgyerek még nem lát. meg energiával. ugyanúgy, mint az összes többi gyermekét egyedül nevelő szülő. felkel, reggeli, elvisz suliba, elszalad dolgozni, elhoz a suliból, bevásárol együtt, vagy addig rábíz szomszédnénire, leckét kérdez ki, vacsit főz, fürdet,altat, hétvégén elvisz programokra, persze ritkán látja a barátait, ha nincs aki vigyáz a gyerekre, de majd lesz nagyobb is a gyerek, elmegy a barátaihoz játszani, olyankor lesz egy kis énidő.

és az a baj, hogy tényleg nem a gyakorin sír, hogy jajaj, hanem valahogy megcsinálja. mert nincs más megoldás. mert ugyanúgy nincs ott a párod, ha elhagyott, meghalt, ami még rosszab opció, de előfordul a világban. nincs külön praktika, csak menni kell előre és csinálni. legalábbis én visszatekintve ezt látom.

vegyél vissza az önsajnálatból, egyből jobban leszel, ha ezeket átgondolod.

21/l