Mi tennétek a helyemben? Hogyan lehet valakinek az irreális félelmeit eloszlatni a családalapításról?

Párom 32 éves (férfi), én 28, 2 és fél éve vagyunk együtt. Neki erősen traumatikus gyermekkora volt (értsd: érzelmi, fizikai elhanyagolás, sőt bántalmazás, majd a családból való kiemelés a fenti okok miatt). Nem a közeljövőben, de egészen biztosan szeretnék utódot - TŐLE! De egyenlőre beleborzong a gondolatba, vég nélkül sorolja az akadályozó tényezőket. Jó, annyiból rizikósabb a dolog, hogy mindkettőnk beteg, ám ezek aránylag egyensúlyban tartható állapotok gyógyszerrel. Szóval nem érzem úgy, hogy emiatt ne válhatnánk szülővé. Szerintem fel lehetne oldani a félelmeit (szándékosan nem 'kifogásokat' írok, mert van olyan őszinte, hogy kijelentse, hogy nem akar gyereket, és kész...), már csak az a kérdés: hogyan? Járt már valaki közületek esetleg hasonló cipőben?