Miért nincs a szülőknek több eszük? Agyrém ettől minden reggel.

Kivülről nézve furcsa, nekem sem tetszik. De én is eljátszottam mostanában egy párszor. Ugyanis a kislányom mindig minden helyzetben úgy öltözik, mint a villám, viszont reggel mikor bemegyünk az öltözőbe, úgy csinál, mint aki kikapcsol. Kb semmire nem reagál. Hiába beszélek neki, bármit kérdezek szinte nem is reagál. Minél többen vannak az öltözőben, annál kevésbé mozdul. Valahogy muszáj vissza "viaszarántani a földre" és mikor 5 perc alatt nem sikerül levenni a cipőt, akkor már hangosabban beszélek és nem biztos, hogy a legmézes-mázosabb hangomon, mert ugye addig ezt meg sem hallotta.

Hogy miért nem segítek? Az a vicc, hogy segítenék, de még csak nem is együttműködő. Egyébként pedig már nagycsoportos, azért próbálom noszogtatni. De azt látom, hogy ez a "másállapot" általános az öltözőben.

Mikor 20× mondasz el neki valamit és még mindig nem regál, akkor te is felemelnéd a hangod.

Ha bárki tud erre vmi jó megoldást, szivesen meghallgatom.

Nem minden gyerek egyforma.

Nálunk az okozott káoszt, hogy hiàba az óra állítás, reggel sötét van, és nehezebben kelnek. Nyűgösek, lassabbak. Ráadásul otthon egyszer már lement a cirkusz mire felöltözteted, és sokkal több réteg kell, mint jó időben. Az oviban ugyanez még egyszer, nadrág, harisnya, kabát, sapka, pulóver, és mindegyiknél 5 perc könyörgés. Naná, hogy lekésed a buszt, ha nem rohansz.

Nekünk az segített, hogy ilyenkor egy órával előbb keltem őket, (Így este ennyivel előbb is alszanak el.) és több idő jut a több feladatra. A reggeli nyűgösség úgy is tavasszal múlik el, mikor világosban ébrednek. Nyáron bezzeg hatkor kipattan a szemük, és este kilenckor még pörögnek.

Én ezen már sokat gondolkodtam, nem csak ebben a helyzetben. Sokan nem veszik le a kabátjukat akkor sem, ha hosszabb időt töltenek valahol. Pl. pont ma vittem a nagyobbik fiamat orvoshoz, legalább háromnegyed órát ültünk a váróban. A felnőttek közül csak én vettem le a kabátom, a többi szülő mind kabátban volt, pedig dög meleg volt. De ugyanezt felnőtt orvosnál is mindig megfigyelem. Úgy ülnek bent kabátban, mintha nem is egy fűtött helységben, hanem egy buszmegállóban lennének. Mondjuk az ő dolguk, tényleg, nekem nem ártanak vele, csak nem értem a dolgot.

Én a bölcsiben is mindig leveszem a kabátom, ha megyek a gyerekért, pont azért, mert fűtenek ezerrel, ha még a gondozónővel is váltok pár szót, máris rám melegszik a kabát, utána még a gyereket is becsomagolom, nem ritka, hogy 15-20 percet is ott kell töltenem, már csak azért is, mert a kisfiam imádja elhülyéskedni az öltözést. Ha ezalatt végig rajtam lenne a kabát, tocsognék az izzadságban.

A főkérdésben egy szót sem írtál gyerekbántalmazásról. Azért ez már egy teljesen más téma, mint a sürgetés.

A kabátlevétel pedig nem old meg semmit, mert szerintem nem ott van a probléma. Én is mimden reggel bedobom, hogy "igyekezz már, mert mindjárt megsülök a kabátban", de csak azért, mert tényleg sürgetném, de nem akarom megbántani azzal, ami a fejemben jár - "hát kislányom, hogy tudsz ennyit szerencsétlenkedni 5 évesen azzal a * tépőzáras cipővel?"

De terhesen nekem is tényleg mindig melegem volt.