Kisgyerekes anyukák! Kisgyerekek mellet miben és mennyi segítséget kaptok/kaptatok? Miben igényelnétek több segítséget és hogy oldjátok meg ha nincs segítség?

Külföldön élünk. Senki nem segít.

Muszáj megoldani

Ha úgy vesszük, nekem sok segítségem van vagyis nekünk.

Anyukám heti 1x atviszi magukhoz pár órára, ilyenkor nagytakaritunk vagy elmegyunk valahova (ez elég ritka) pihenünk, sétálunk vagy iszunk egy pohár bort és beszélgetünk nagyon sokat jelent és nagyon örülök ennek a segítségnek.

Van olyan is h hosszabb ügyintézésre nem visszük ha nem muszáj és anyu vigyáz rá akkor is, ez szintén nagy előny mert nem egyszerű babával az ilyesmi :/

De pl van hogy egyik rokon ha erre jár, ők boltba, akkor bejon és itt van vagy 1 órát, olyankor ő babazik én meg vagy leulok teazni vagy kitergetek, ilyesmi..

Párom amikor haza ér atveszi kicsit, és akkor tornazok vagy takarítok, meg csinálom amihez nem jutottam oda fiam mellett.

Lehet h lelkészek pontozva, mert elvagyok kényeztetve, de jobb mintha hagynák h sinylodjek és szenvedjek.ha van segítség elkell fogadni ez biztos. Főleg az én babám mellett. Aki soha nem aludt a át az éjszakát és 3oranal se aludt meg valami sokszor többet egyben. 5 hónapja minden éjszaka 1-2 óránként fent van és 5kor már indul a nap.. Napközben 2 órát alszik, az nagy megváltás :(

Nekünk a nagyszülők segítenek (én szüleim, férjem szülei).

Amikor a fiam született, akkor 2-3 hétig a nagymamák főztek ránk, néhány naponta jöttek babát nézni, és mindig hoztak 1-2 napra való meleg ételt, nekem ez akkor hatalmas segítség volt.

Amikor még baba volt a fiam, akkor időnként néhány órára rábíztuk a nagyszülőkre, pl. ha ügyintézés, orvos, vagy néha kikapcsolódás miatt kellett a segítség.

Amióta bölcsis, ovis, azóta nagyon sokat segítenek. Heti átlag két napot valamelyik nagyszülő megy a gyerekért, mert a munkánk miatt nem érnénk oda. Ha beteg a gyerek, akkor is vigyáznak rá, akkor maradok én vagy a férjem otthon, ha orvoshoz kell vinni, vagy komolyabb a baj (pl. lázas is).

Időnként 1-2 éjszakát ott is alszik a mamánál, illetve a szünetek idején is vigyáznak rá, ha a szabadságunk nem elég.

Az elmúlt fél évben munkahelyváltás miatt már csak heti két napot dolgozom az irodában, és szerencsére csak a bölcsi idején volt beteges a gyerek, az oviban már csak ritkán, így most jobban meg tudom oldani a dolgokat, de így is nagy segítség, hogy a nagyszülők ott vannak.

A legnagyobb segítséget anyósoméktól kapjuk, akik hetente-kéthetente egyszer valamelyik hétvégi napra elviszik magukhoz a lányunkat (reggel vagy délelőtt viszik, kora este hozzák). 3,5 éves gyerkőcről van szó, imád náluk lenni, úgyhogy ennek mindenki örül. Húgom is csinál ilyet, de kb. havonta-kéthavonta fél napot.

Anyám azt hiszi, hogy segít, de valójában nem igzán segítség, amit csinál. A szomszédban lakik, átviszi néha a gyereket, aztán nagyon max. fél, de inkább negyed óra múlva visszahozza, és akkor ő most vigyázott rá :D ez van, igazából megoldjuk nélküle is. Apám néha elviszi magával bringázni vagy játszóterezni 1-1,5 órára, az azért arra már jó, hogy rendet rakjak gyorsan, vagy összedobjam az ebédet, de ezek ritkább alkalmak, havi 1-2.

A férjem viszont szuper férj és apanem, osztunk minden teendőt, összehangoljuk, hogy ki mikor ér rá, mikor kell dolgoznia, mikor van egyéb dolga, és váltjuk egymást, úgyhogy a mindennapokat tökéletesen meg tudjuk oldani igazából ketten is. Anyósék napja ilyen pihinap szokott inkább lenni.

Egyelőre egy gyerek van, januárra várjuk a másodikat.

Mi a 3. babát várjuk, igyekszem úgy csinálni a dolgokat, hogy ne kelljen segítséget kérnem. Vizsgálatokra úgy járok, hogy a férjem itthon van, és elvan addig a 2 éves kicsivel. A nagy már 9 éves, ő már egyedül jár suliba és haza, úgyhogy ő már elég önálló. Ha együtt kell mennünk valahova a férjemmel, akkor úgy próbáljuk megoldani, hogy visszük mindkét gyereket, vagy max a nagy itthon marad, ha nincs kedve jönni, és rövid időről van szó (1-2 óra), de a nagyszülők a szomszédban vannak. Nálunk inkább arról van szó, hogy én nem szeretem őket másra bízni.

A nagyot anyukám vitte párszor hétvégékre, de aztán a férjem nem engedte, miután egyszer egy kis orrfolyással elengedtük. Megbeszéltük, hogy nem mennek sehova, csak otthon lesznek, aztán szitáló esőben, hidegben elvitte libegőzni, kisvonatozni. Azóta a férjem nem engedi.

Mindkétszer anyósom főzött, mikor hazajöttünk a kórházból, de utána nekem kellett, vagy a férjem megcsinálta. A kicsi születése után még kb. 2 hétig ők vásároltak be nekünk, ha a férjem dolgozott, mert császár után nem mozogtam olyan könnyen. Takarítást is ketten csináljuk (bár azért a nagy is be van vonva egy pár éve).

A férjem a segítségem, társam mindenben. Más nincs. Megoldunk együtt mindent.

3 éves a lányom, még nem ovis, várom a testvérét, itthon vagyunk (már amikor. Most épp gyógytornán van, én kint várom). Kettővel is el fogunk bírni. Az tény és való, hogy teljesen kettesben nem voltunk mióta megszületett, csak altatás után van "mi időnk", de ez nem fáj.