Kisgyerekes anyukák, Veletek hogy van ez?

Ugyan ez volt velem is. 2 év korkülönbség van a fiaim közt. Hulla voltam. Talán egy kicsit depis is. A férjemnek sokat panaszkodtam. Ő a munka mellett heti többször is eljárt kikapcsolódni. Én nem mehettem. Majdnem ráment a kapcsolatunk. Rengeteget veszekedtünk. A fordulat akkor következett be amikor álláslehetőséget kaptam. 21 hónapos volt akkor még csak a kicsi. Mentem is volna dolgozni meg nem is a gyerekek miatt. Végül elvállaltam. A kicsi ment bölcsibe a nagyobb ugye oviba. Végre felnőttek közt lehettem. Végre hasznosnak érezhettem magam. Aztán szépen lassan néha néha elmentem én is kikapcsolódni, pl 1 moziba 2 havonta. Ugye ahogy nőttek a gyerekek könnyebb lett/lesz. Végre átaludták az éjszakát, délben egyszerre tudtam őket altatni. Több mindent megértettek, és megértették magukat. Szerencsés vagyok, hogy akkor nekem volt ez a lehetőségem. Mi már nem lennénk azóta együtt a férjemmel biztos vagyok benne. Azóta mintha kicseréltek volna. Még szeretnék 1 babát. Gondolom másabb lesz vele mint a 2 naggyal. Vele egyedül leszek otthon a 2 nagy meg suliban oviban. Gondolom 1 gyerekkel könnyebb lesz. Meg ugye a tudat is jó, hogy ha nem -bírom idegekkel az otthon létet vissza mehetek dolgozni. Én ezt fogon tenni. Na persze nem azonnal de ha lesz 1.5-2 éves simán. Neki is jobb lesz egy kiegyensúlyozott anya mint egy idegroncs.

1 jó tanács. Ha esetleg sikerül a 2 gyereket egyszerre altatni, nyugodtan feküdj le te is!