Sose indul be nálam az anyai ösztön?

én sosem szerettem mások gyerekét. amikor az enyémek megszülettek 180 fokos fordulat. Átmentem született anyává. az apósom mindig mondja: egy gyerekkel egy anya is születik :)

Most úgy vagoyk vele ha más gyereke tényleg cuki és nevelve van, akkor jól kijövök vele és szívesen játszok velük. De a neveletlen 5-8 éveseket továbbra sem bírom. a sajátjaimért odavagyok és nagyon is jól nevelem a környezetem szerint őket! Boldogok, kiegyensúlyozottak.

amúgy van egy barátnőm, már huszonéves korától szittelt, de sose akart gyereket. most 37 éves. most kitalálta hogy szeretne. 3 hónapja volt az első vetélése. Ha egy kicsit is szeretnél ne várj 10 évet. de a 26 manapság még fiatal. Amúgy ez két ember döntése!!! a párod álláspontja?

Nekem se indult még be, 42 vagyok, de attól még egy gyerek nagy kaland és tudományosan le tudom vezetni, hogy miért jó :) Csak az első 3 évet élje túl az ember... Más gyereke addig kicsit sem érdekelne, csak baj van vele, illetve 2 éves korban már beszél és az szórakoztató adott esetben. DE teljesen bizonyos vagyok benne, hogy egy saját, az nagyon más. Tudom, hogy más. Ráadásul hirtelen odaadnak egy pár hónaposat. Amikor neked lesz egy ekkora, az nemcsak tudottan a tied, de akkor már egy éve együtt vagytok (bár az elején nem tudod, utána pedig egy ideig nem túl interaktív), teljesen átalakul minden.

Nekem nagyon biztató, hogy felbukkant benned, hogy szeretnél, így ha megvannak a feltételek, szerintem vágj csak bele, abszolút semmi köze nincs ehhez annak, hogy más gyereke neked hirtelen sok, az más.

A más gyereke nem a tied.

Én sem bírom a gyerekeket, soha nem éreztem semmit egy kisbaba láttán, sőt sokáig gyereket sem akartam, (meg férjhez menni sem de ez más tészta).

Na, de a lényeg, hogy egyszer csak bekattant, hogy csak kell gyerek (akkor már házasok voltunk 8 éve) és mikor terhes lettem, úgy éreztem én találtam ki az anyává válást. :D

A gyerekeimet imádom, amióta pozitívat teszteltem.

A többi továbbra is érdektelen.

Én se tudtam mit kezdeni más gyerekével..

Mindig irigyeltem férjem mert ha együtt voltunk ismerősék gyerekével pl ő tök jól eljátszott vele, én meg csak kényszeredetten próbáltam de elég cudarul ment, és féltem milyen anya leszek így.

Hát a saját teljesen más, most már 2 és fél éves.

Őt is meg kell ismerni,bele kell rázódni, de annyira ösztönösen megy minden. Tényleg teljesen más a saját ezt nem tudom neked normálisan leírni mert érezni kell, mai napig nem tudok más gyerekkel úgy eljátszani hiába vagyok anyuka.