Hogy nem halt ki az emberiség az őskorban?

Szerintem simán lehet, hogy sosem tették le, hanem „hordozókendőben” vitték a kicsiket (ma is vannak ilyen „bennszülött” népek, akik akár kétéves korig hordozzák a gyereket), másrészt nyilván nem is nagyon engedhették szabadon azért sem, mert a mérgezésnél nagyobb veszély jelentettek a ragadozó állatok.

És hát igen, mivel sok volt a veszély, sok gyerek meg is halt, de sok is született – de nem kell az őskorig menni, még úgy 100 évvel ezelőtt is azért szülték szekérderékszám a gyerekeket a nők, mert jó, ha 10-ből pár megérte a felnőttkort.

Akkor még jobban válogatott az evolúció. Sokan nem érték meg az akkori, 20 év körüli átlagéletkort és biztosan magasabb volt a csecsemőhalálozás.

De ahogy az állatoknál is, a legerősebb, legügyesebb érte meg azt a kort, hogy szaporodhasson. Ez valószínűleg hozzá is segítette a modern embert, hogy olyanná váljon, amilyen.

Másrészt ott vannak a főemlősök, ott se veszélyezteti EMIATT a kihalás őket. Ahol igen, ott az emberi tényező tehet róla. A kismajmok a Moro-reflex miatt kapaszkodnak az anyjukba, aki a maga módján tanítja és lassan leválasztja őket.

A matriarhcális társadalomban a nők alkották a közösség alapját, együtt vigyáztak a gyerekekre, jártak gyűjtögetni.

Így azért tudtak egymásra vigyázni.

Szerintem teljesen logikus az is, hogy egy elhunyt ősasszony gyerekeire is ügyeltek.

12-13 évesen már termékenyek lehettek, és onnantól fogva folyamatosan szültek.

A kicsit látták, hogy a piros bogyó ehető, a kék bogyóhoz nem nyúlnak.

Ha egy gyerek mégis bekajált kék bogyeszból... Tudjuk mi a vége.

Valószínűleg az ételt előre megrágták a kicsiknek.

Sokminden, amit ma evidensnek tartunk, a fajunk olyan úton tapasztalt ki, ami halállal van kikövezve. Őseink millióinak halálával.

Olvastam egyszer én is valami bölcs mozgásfejlődési cikkben, hogy sok természeti népnél összecsomagolva hordozzák a gyereket másfél-2 éves korig vagy ha épp nem, pl. kikötik a lábát járóka helyett, mégis megtanulnak járni.

Gyakorlatban meg én ma is látok szülőket, akik jó időben leteszik a max. 8-9 hós, négykézláb mászó gyerekük játszótéren vagy parkban a fűben (nem takaróra vagy az érintetlen zöldben kiránduláskor, hanem városban a cipős lábuk mellé). Aztán kéztörlés vagy se és vígan tízóraiznak. Én biztos nem merném, pláne ennyire picikkel, de azért remélem, ők is "életben maradnak".

Aztán meg egy-két évesen, de ez a "hajlam" is totál gyerektől függ, még bőven bekaphatnak ezt-azt - homokot, bogarat, termést leginkább - vagy kezdenek el madárkakit kapirgálni a csúszdáról és dugnak titokban kavicsot vagy ceruzahegyet az orrukba :) és hasonlók, ha nem elég szemfüles a szülő. (És itt a gyakorin is szokott lenni olykor "Nem találom sehol, vajon lenyelte-e a csokipapírt vagy a nagyobbik széthagyott játékát?" kérdés.)

Ha úgy vesszük, úgy egyben nem logikus, hogy az embergyekek ennyire bénán jönnek világra, és ilyen sok ideig tart nekik az önállósodás, hiszen nem csak felnyalnak mindent a földről, de járni sem tudnak sokáig, ahogy azt sem tudják elmondani, mi a bajuk, az egész fajra veszélyes, hogy üvöltve sírnak, stb.

Ugyanakkor nyilván mindennek megvan a funkciója: a baromi nagy agyuk miatt van szükség ennyi időre a felnövéshez. És ebből a szempontból a kíváncsiságnak is van értelme, hisz ez viszi előre az emberiséget.

A természet nem egyénekben „gondolkodik”, hanem fajokban, rendszerekben, tehát (ahogy fentebb is írták) ha egy nőstény képes sokat szülni, akkor egyáltalán nem számít, ha sok gyerek meghal. Sőt, ahogy szintén írták már, így a legéletrevalóbbak maradnak életben, így az ő előnyös tulajdonságaik öröklődnek tovább.

Utolsó, pont ennek az ellenkezőjéről, az orvostudomány "kontraszelektív" hatásáról láttam nemrég ezt az elgondolkodtató Czeizel-műsort:

https://www.youtube.com/watch?v=azcNugtbG9Y