Túl komolyan veszem a dolgokat és ezért iszonyú energiákat emészt fel a gyereknevelés, hogyan engedjem el?

nem vagyok sem túl laza sem túl feszes. Ösztönből nevelek, ennyi a titok. hogy más anya milyen, azzal nem nagyon foglalkozom. van ilyen is olyan is. én szeretem a rendet, a rendszert, sőt vannak olyna dolgaim etéren, amik miatt egyesek pszichológushoz küldenének szerintem kényszerbetegség miatt :)

viszont ott a párom aki ellensúlyoz. a gyereknevelés két ember dolga nem csak az enyém. amikor nálam elgurul a gyógyszer ő szépen helyre tesz. és vica versa. a kiegyensúlyozott családi légkör kiegyensúlyozott gyereket teremt :)

Egy dolog a rendszer és egy másik az értelmetlen túlkontroll.

Egy gyereknek alapvető szabályok kellenek ahhoz, hogy biztonságban érezze magát, de ez a lefekvés idejére vagy az étkezési szabályokra vonatkozva jó dolog.

Egy ovistól azt elvárni, hogy minden helyzetben felnőttesen rendezett, csöndes és "jó"legyen, az viszont balgaság. És igen, egy gyerek néha kiabál az utcán. Nyilvána cél az, hogy lassan megtanulja szabályozni ezt, de ezen görcsölni hülyeség. Csak magaddal tolsz ki.

Nálunk is asztalnál evés van, meg fix alvási rend, és a többi, de a felajzva egy program után hangosabban beszél nyilvános helyen a 4 éves, nem fogom letorkollni, hanem megpróbálom szépen, lassan rávenni a halkításra. Mégis be lehet velük ülni egy étterembe análkül, hogy róluk szólna minden.

A gyerek nem felnőtt. Ha mindentől idegbeteg leszel, amiben felnőtt korukig különbönek a felnőttektől, akkor 18 éves korukra be fognak zárni egy zárt intézménybe :)