Első emlékképeim, avagy mikori a legkorábbi esemény a gyerekkorodból, amire emlékszel? Hány éves voltál, mire emlékszel?

4 éves koromban hunyt el a nagymamám rákban, emlékszem mikor már fel sem bírt kelni az ágyból felmásztam hozzá a franciaágyra, anyu a bátyámmal az ágy mellett állt. Valamint, hogy legót kapok a magymamámtól, ez ugye még előtte lehetett, de nem tudom mikor.

Meg az első óvodai napom 3 évesen, kapaszkodtam anyu nyakába a csoportszoba ajtajában és sírva ordítottam nem akarok ottmaradni.

Az, hogy nem bölcsiben a kerítésen áthajitottam egy cipőt egy füves területre és az ilyen seprű nyéllel szerzik vissza, meg ugyanitt volt az a klasszikus bogár Voltswagen-re hasonlító nagy játék autó, mibe be lehetett ülni, és megpakoltam színes kockákkal, meg szóltam a dadusnak, hogy ne foglalják el, mert wc-nem kellet :D ennek eredményeként levagyol fotózva a kocsival :D

A másik, apai nagypapám mindig a nyomomban volt és ha ittam vizet, direkt mondtam hogy ááh, és ő is. Vagy mikor elütötték papáék kutyájat, papa egy lapos szőnyeg szerint ízét emelt fel az útról.

A szomszédunknak régen voltak tehenei és lovai is, és áthívtak megnézni sokszor, főleg ha kisboci született.

Nem igazán tudom, hogy mi valós emlék, és mi az amit az agyam kreált a szülők elmesélése alapján, vagy egy fénykép láttán.

Talán 2 éves voltam, amikor Moszkvában lementünk papámmal a boltba (ezt nagyon tudom, hogy a ház aljában volt, a lépcsőházból nyílt, rács volt az ajtaján), illedelmesen köszöntünk és kértünk kakaót. Persze lehet, hogy mesélte a papa, az is lehet, hogy csak kitaláltam, hogy így volt.

3 évesen Dresdába utaztunk kocsival és megálltunk valahol éjszakázni menet közben (oké, mondjuk ez nem biztos, lehet, hogy hozzáköltöttem). Éppen napnyugta volt, és még soha, de soha nem láttam olyan hatalmasnak a napot, mint akkor. Nem tudom, miért volt olyan nagy, miért így emlékszem rá, szóval ez is vsz egy agyam által kreált dolog, hiszen a nap mindig ugyanakkora.

Vannak képek még ilyen 3 éves korom környékéről, de lehet, hogy inkább a fényképek miatt emlékszem rá, és hogy elmondták, mikor és miért készült a kép.

Későbbről oviból barátnőkkel, játékokról, alvásról, hogy a fejünkre kellett húzni a takarót, ha hangoskodtunk és ez tök jó volt, mert akkor az ágyak közötti kisszék alatt tudtunk tovább beszélgetni :)

Kb 3-4 éves korombol emlékszem, ahogy állok a folyosón és hallom, hogy anyukám és a vérszerinti apám veszekednek. Ez rossz érzéssel töltött el és elszomorodtam, inkább be mentem nagymámhoz aki a szomszéd szobában mosott.

Még mindig 4-5 évesen van egy emlékem arról, ahogy a vérszerinti apám meglátogat és hoz nekem egy piros zebra csíkos biciklit aminek annyira örültem, de az "apámban" már nem azt a személyt láttam, akit egy kislánynak kéne. Egy idegent. És azóta is az. Ez egyben az utolsó emlékem is vele kapcsolatban a gyerekkorombol.