Akinek több gyereke van, nem érzi úgy, hogy ez kiszúrás velük?

Kis korkülönbséggel kell vállalni kettőt és akkor nincs ilyen probléma, mert együtt járnak minden ilyen foglalkozásra :)

Nálunk így van, és hiába erőltetem az agyam, nem jut eszembe semmi, hogy miből kaphatott kevesebbet a nagy. Pont ellenkezőleg, neki több jutott anyából, mert nem kellett már 2 évesen bölcsibe mennie mint a kicsinek.

Másrészt egyértelműen rosszabb lenne neki a tesó nélkül.

Én sajnálni szoktam kicsit az egyke vagy még egyke gyerekeket. Sokszor olyan unottan ülnek a szüleik mellett, míg az enyémek viháncolnak.

"A nagyobb 4-re focizni megy. Hogyan oldod meg,"

Sehogy, de ez nem gyerekszámfüggő, mert én se végzek 4 előtt. Hoppá! :)

Ha viszont 5-re kell vinni, máris van egy apja, aki tudja és rögtön 2 gyerek 2 szülő a felállás.

Oviban egyébként pont azért tudtam csak logisztikázni a nagyot - nem fociedzésre, hanem a kellő fejlesztésre, amire születése óta muszáj volt -, mert szerencséjére született egy kistestvére. Szóval nem hogy kevesebb, hanem több időt nyert.

Eleve otthon volt 4 éves koráig, mert az idegrendszeri éretlenség miatt a szobatisztasag se jött össze 3-ra, de megtehettem, mert a tesóját vártam.

A tesója se kapott a kelleténél kevesebbet belólem, mert mire akkora lett, a nagy beszokott és nappal ugyanúgy csak rá koncentrálhattam, mint előtte a naggyal.

Amióta pedig újra dolgozok, egyformán kapják a figyelmemet.

A különórára visszatérve: munka mellett egy gyereknél is csak olyan jöhet szóba, ami vagy napközben van, hogy az ovi/suli intézi, vagy munkaidő után. Egyébként ez működik is és ahogy írtam 2-en vagyunk rá.

(Még utószóként: ha nem lett volna testvére, az alapot se kapta volna meg a nagy, mert nem tudtuk volna gyógytornára hordani anélkül hogy fel ne mondanék)

Biztos, hogy az elsőszülöttnek törés az életében, amikor testvére születik, de a kicsinek meg nincs is egyedül lévő, kizárólagos időszaka, és mindig harcolnia kell, mert sosem (vagy legalábbis jó darabig:)) lehet olyan gyors, erős (és ezért általában hangosabb:)) és "okos" sem mert pl. annyi mindent nem ért, amit a nagyobb anno csak lépésekben, korhatárosan, magyarázva kapott. De igaz, amit írtak előttem, hogy bizony lehet őket egyformán, mégis személyesen szeretni. Ugyanakkor nem tartom tragédiának, ha a szülőtől megtapasztalja a megosztott figyelmet, hogy bizony nem mindig ő vagy csak ő van a középpontban, hogy másokkal is számolnia kell. De ezt a feleannyi figyelmet azért túlzásnak érzem, hiszen a kettővel egyszerre is lehet értékesen időt tölteni (hányszor meséltem vagy legóztam szoptatás közben vagy aludt a kicsi a babakocsiban, amíg a naggyal fozictam).

Nálunk amíg a nagyobbik különórán van, a kicsivel játszóterezünk (akkor pont kizárólagos figyelmem élvezi, amit nagyon szeret), de van, amikor már egyszerre mennek kétfelé. És nem vagyok túl szuper, mert olykor a nagyszülők is segítenek, pláne ha két irányba kell őket hordani és még mondjuk szülői vagy túlóra is van. Aztán apa szedi össze este, akit még kell vagy ha a kicsivel újra fel kell kerekednünk, akkor sem éli meg tragédiának, hogy 10 percet sétálunk vagy biciklizünk és még esetleg útba ejtjük a varázslatos kisboltot is. Aztán vannak azok, amiket néha még jobb is többen, pl. társasozni vagy fogócskázni vagy focizni, sőt esti mesét mondani is "kupacban" szoktunk, és örülnek pl. egymás szülinapjának vagy vendégeinek is. Nem is beszélve arról, amikor csak ők ketten épp jókedvűen szórakoztatják egymást mondjuk fürdés vagy legózás közben, az halál cuki és szívolvasztó. Amikről meg le kell mondaniuk, pl. hogy meg kell osztani a játékokat, csokit, hogy várni kell egymásra, hát szerintem ezek nincsenek rossz hatással rájuk, még ha akkor vannak is viták vagy krokodilkönnyek, hosszú távon biztos jót tesz a személyiségüknek :)

Konkrétan a példára válaszolva.

Elvisszuk a nagyot fociedzesre, ott hagyjuk, és közösen csinálunk programot. Pl. Játszótér, játszóház, vagy csak hazamegyünk és sütünk valamit. Így van majdnem 1,5 órám csak a kisebbre. Utána visszamegyünk erte, és kész.

De tudok saját példát is: szerda, 3-tol torna a közepesnek, mindannyian megyünk, utána 1 óra játszótér/játszóház, és kezdődik a nagynak az edzés, lerakjuk őt is, ilyenkor van még 1 óra a kicsivel, vásárlás, vagy rokonok/barátok, és utána 5-re megyünk a középsőért a tornára, onnan a sportpálya, fél órát szaladgálnak, és haza négyesben.

Mindnek van saját programja, így mindre van időnk. Hidd el, nem panaszkodnak, imádják egymást, örülnek minden együtt töltött időnek.

Ja, és ha másképp nem megy, van bébiszitter, hogy megoldjuk. De ez ritka, mert a férjem és én simán megoldjuk.

4 évesen kezdte a focit, heti 3 edzéssel. Az első pillanattól kezdve ott kellett hagyni, mert sajnos sok szülő beleszólt az edző munkájába, és ezt követően nem lehettek jelen. 😁

A középső 5 éves, ott lehetne maradni a tornán a hozzátartozónak, de mi így dontottunk.