Földöntúli volt. Sem szavakkal, sem érzéssel nem lehet az ott akkor azt leírni. Viszont még ennek ellenére is, nagyon félelmetes volt mikor haza vittem, és sok idő volt mire megszoktam az anyuka kifejezést, meg, hogy olyan aprócska volt, olyan nagyon tökéletes, és nagyon csepp:D
Neked?
2018. szept. 12. 14:35
Hasznos számodra ez a válasz?
2/17 anonim válasza:
1+ Mondjuk az is hozzátartozik, hogy én nagyon nagyon kislányt szerettem volna első babának, és mikor az UH-on megmondták, hogy lány, szó szerint, a félig letolt vakondok nadrágban,mert nem volt türelmem felül bekapcsolni, félig felöltözve rohantam ki, és kiabáltam, hogy kisláááááány:DD
Mindenki vihogott rajtam, ott akkor:D
2018. szept. 12. 14:37
Hasznos számodra ez a válasz?
3/17 anonim válasza:
Pár hónap után lett csak 'szerelem', addig kb elláttam és kész, nagyon idegen volt nekem az első napokban, mintha nem is az én gyerekem lett volna. Születése után pl kb 8 óra múlva vettem csak fel magamtól, addig ha kellett etetni akkor odaadták, de addig én nem kezdeményeztem kontaktust.
A második babánál már próbáltam tényleg "ott lenni", szinte folyton a kezemben volt, de a 'szerelem' vele is csak később jött
2018. szept. 12. 14:38
Hasznos számodra ez a válasz?
4/17 anonim válasza:
Nem, én örültem hogy kint vannak (három gyerek van) és megkönnyebbültem, hogy jól vannak. Nem öntött el a mindent elsöprő szerelem, nem volt madárcsicsergés, fanfárok, nem törtem ki boldog zokogásban sem. Nálam fokozatosan alakult ki, hogy imádom a kis lényüket, ehhez meg kellett ismernem őket "személyesen" is. Szóval nem kell hatalmas érzelmeket várni, mert vagy jön, vagy nem, csak azért mondom, hogy ne legyél csalódott, vagy furdaljon a lelkiismeret, ha nem egy az egyben azt érzed, amit a facebook-anyaság plakátok sugallnak.
2018. szept. 12. 14:39
Hasznos számodra ez a válasz?
5/17 anonim válasza:
1-2+ Mondjuk az hozzátartozik a történtekhez, hogy azt mondták nekem, hogy sosem lehet gyermekem, esélyem rá 0,03% beavatkozás mellett.
2018. szept. 12. 14:43
Hasznos számodra ez a válasz?
6/17 anonim válasza:
Az viszont igaz, szégyen ide, szégyen oda, hogy az első gyerek az mindig sokkal másabb, és másképpen áll hozzá az ember, mint a többiekhez, akik utána jöttek (3 van nálunk).
2018. szept. 12. 14:44
Hasznos számodra ez a válasz?
7/17 anonim válasza:
Nálam sem voltak hatalmas érzelmek... A császár után félelmet/ijedtséget, fáradtságot és kétségbeesést éreztem csak. Mikor rám tették a babát, és megpróbálták cicire tenni, az is olyan fura volt. Ugye én nem mozoghattam, meg sem foghattam, csak vártam, hogy most vajon mi fog történni... Aztán a kórházban napokig vártam, hogy mikor lép be valaki az ajtón, a kezében a babához való használati útmutatóval. :D Nem éreztem magam egyből anyukának, de otthon szépen kialakultak a mindent elsöprő érzelmek, ma már az a fura, hogy ő valamikor még nem volt az életem része... Nem is emlékszem milyen volt előtte az életem. Két évesen már mondogatta, ha kérdeztem tőle, hogy "ki vagy te?", hogy "anya szejejme" :D
2018. szept. 12. 14:46
Hasznos számodra ez a válasz?
8/17 anonim válasza:
#4-es vagyok, nekem meg az tartozik hozzá, hogy veszítettem már el magzatokat 23. hét végén, így én a kötődéssel kicsit óvatosabb voltam az ezt követő terhességeknél. Utána tényleg úgy voltam, hogy igaz a mondás, akkor van meg a baba, ha hazavitted a kórházból...
2018. szept. 12. 14:46
Hasznos számodra ez a válasz?
9/17 anonim válasza:
Nálam rögtön jött, hogy szeretem őt. Persze ez azóta csak fokozódott. Az apja mesélte, hogy látta, amikor csak nézzük egymást és megszűnt körülöttünk a világ. De erre a pillanatra konkrétan nem emlékszem. Igaz, hogy nagyon fáradt voltam, hosszú és nehéz szülés volt. És elég sokáig varrtak, amihez deréktól felpolcoltak, közben a gyerek rajtam, betakarva, úgyhogy folyton azon voltam, hogy tartsam őt, nehogy a nyakamban gyűljön össze. Pedig csak egyre vágytam, egy kiadós alvásra. :)
2018. szept. 12. 14:50
Hasznos számodra ez a válasz?
10/17 anonim válasza:
8 Féltél nagyon.
Hát én akkor féltem nagyon mikor előszór azt mondták, hogy hát anyuka akkor tegye tisztába. Addig nem is volt gond míg kétrét görnyedve (császáros voltam) mentem felé, de mikor ki bontottam a csomagból és megláttam milyen pici, háááát, kezem lában remegett:D
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
