Két gyerekes anyukaként melyik munkahelyen dolgoznátok?

Azt választanám, amelyiket szívesebben csinálnám. Hiába vagyok a gyerekekkel többet, ha azt látják a fejemen, hogy miattuk van hiányérzetem. A fizetés sem minden...

Melyikhez van kedved?

5 éve vagyok velük itthon, nyilván tudom, hogy másban is van öröm. De amikor visszamegyek dolgozni, akkor azért megyek, mert a karrierem folytatom és az olyan legyen, amiért van kedvem reggel felkelni, vidám megyek, és energikusan jövök haza, mert szeretem, amit csinálok.

Az is felelősség, hogy mit tanítok meg a munkával kapcsolatban a gyerekeimnek. Én úgy nőttem fel, hogy végignéztem, hogy a szüleim robotolnak, utálták a reggeleket, estéket, a munkájukat és egy idő után önmagukat is. A munka nyűg, kötelező rossz. Én azt mutatom, hogy lehet jót találni, sokszor elmondtam nekik, hogy mennyire jó kaland, milyen jó dolog tanulni, és dolgozom és tanulok is, párhuzamosan.

Értékes és jó dolog velük lenni, de nem csak ebből áll az élet, és minden ember, nem csak az apák, de az anyák is, megérdemlik, hogy olyan munkát végezzenek, amiben örömüket lelik, és akkor is, ha ez időben elvesz a gyerekektől. Mert visszakapják más téren, az élethez való hozzáállásban, motivációban, mintaképben.

Szóval, igen, én úgy gondolom, hogy ha őt boldoggá teszi, hogy az 1-es helyen dolgozik, akkor igen, 5-6 körül fog hazaérni, úgy, hogy szerette, amit csinált.

És sarkos azt mondani, hogy ha ekkor ér haza, akkor már csak 10 perce marad a gyerekeire, ez nem igaz.

Nem, neki valóban nem csak 10 perce marad, ez igaz. A saját esetemből indultam ki (nem tudom, hányas válasz), hogy én ha izgisebb, bejárós munkát vállalnék, több pénzért, tényleg max 1 órát tudnék velük lenni hétköznap, ha nincs túlóra. De ha van, akkor lehet csak a jóéjt puszi férne bele, ez meg számomra már nem vállalható áldozat.

Valamilyen szinten amúgy igazad van, szar ha az ember utálja a munkáját, de sajnos nagyon sok példa van arra is, hogy a szülők ezerrel melóznak, karrier, önmegvalósítás, a gyerekekre meg nem jut idő. És szerintem ez baromi szomorú, és bizony megsínylik, akkor is, ha abban a kevés időben viszont apu és anyu vidám. Akkor is kevés.

De nem csak végletek vannak, szóval a jobb beosztású munka nem biztos, hogy rémálom, amit utálna a kérdező, csak max nem az álma. Én most jelenleg így vagyok, nem álommeló, álomfizuért, de elvagyok vele, és nem veszi el a fél életemet. Szóval közel se szenvedek és vagyok éjjel-nappal fásult meg rosszkedvű.