Dolgoznátok egy munkahelyen párotokkal?

Én ha csak tehetném, elkerülném ezt a helyzetet. Mondjuk vannak, akiknél működik, de nálunk nagyon nem lenne szerencsés. Ha a párom mostani munkahelyén szeretnék dolgozni (ajánlgatta párszor), akkor ő lenne a főnököm. Ezt nagyon nem bírnám elviselni, általában nem szül egészséges helyzeteket, ha az otthon egyenrangú felekből a munkaidőben alá- és fölérendelt emberek lesznek.

De még ha azonos beosztásunk is lenne, én a párommal nem dolgoznék együtt, mert gyakorlati dolgokban eléggé máshogy gondolkodunk, egy-egy adott dolgot teljesen máshogy közelítünk meg. Általában mindkettőnk megoldása jó, de mindig az van, hogy a másik nagyon máshogy közelítené meg a dolgot, na ebből meg csak a vita lenne nálunk állandóan.

Nem, soha.

Igen, igaza van: rossz ötlet. Nem jó, ha folyton egymás nyakán lógtok; a férfiak zöme (illetve egyes nők is) kifejezetten rosszul viseli, ha a munkahelyük egybefolyik az otthon-léttel. Nincs külön szférájuk, nincs külön körük, minden csakis a szűk családról szól. Még az egyes napok is ugyanazok mindkettőjük számára. Ez nagyon nem jó, és hosszú távon "megeszi" a kapcsolatot.

Attól függ. Közvetlenül egy irodában, részlegben nem szívesen.

Én viszont épp most pályáztam a páromék cégéhez is, mivel a város egyik legjobban menő és fizető cége. Ha bekerülnék, teljesen más részlegben dolgoznánk,a szakmánkból kifolyólag (nekem marketinges, neki mérnöki), így nem gond. De ha egymás közvetlen közelében kellene dolgoznunk, arra én is nemet mondanék.

Ahogy a többiek is mondták, ha egymás közvetlen környezetében kellene dolgoznunk, úgy nem. Én nőként is úgy gondolom, hogy nem túl egészséges egy kapcsolatban az, ha a két fél 0-24-ben együtt van. Nincs saját életük, egy kis privát szférájuk, nincs meg este az az összhang, amikor leül a család és mindenki elmeséli milyen volt a napja, hiszen nagyon jól tudjátok kivel mi történt aznap.

Így nem szívesen dolgoznék a párommal. Nekem kell az az érzés, hogy reggel elköszönünk egymástól és kell az, amikor délután otthon találkozunk és mesélünk. Ennyi külön lét minden kapcsolatban kell szerintem.

A másik hátránya. Anno a szüleim is egy munkahelyen, egy irodában dolgoztak, azonos beosztásban és munkakörben is. Sok sok év után a főnökük leépítést tervezett, az irodában 4 emberből 3-at elküldött. A szüleimet egyszerre hívta be és mondta el, hogy sajnálja, de mivel ők egy házaspár, ezért nincs szíve azt mondani, hogy te vagy te maradj, mindkettőjüknek mennie kell. Gyakorlatilag a családunk bevétele egyik napról a másikra lenullázódott, ami két kisgyerek mellett szerintem nem kell részleteznem milyen helyzetet szül. Rohadtul nem érdekelte a főnököt.

Annyi szerencséjük volt anyuéknak, hogy nem volt normális indok a felmondásra, nem járt felmondási idő és végkielégítés sem, így hárman összefogva a cég gatyáját is elperelték.

Már csak ebből tanulva, az anyagi biztonság miatt SEM dolgoznék egy részlegen a párommal. Még mindig jobb ha váratlanul csak fizetés esik ki, mintha kapásból kettő. Igaz, így családi viszályok nem keletkeztek, hogy "miért én lettem kirúgva és miért nem te?", de az asztalra nem igen volt mit tenni akkoriban.