Nem bírom elviselni, ahogy a gyerekével bánik, ezért egyre kevesebb időt töltök a barátnőmmel. Volt valaki hasonló helyzetben? Ti hogy kezeltétek ezt?

Hát pedig igazad van. Nem is értem ezeket a hülye válaszokat. Anyukaként én is eltávolodnék tőle. Öt hóst megütni nonszensz.

Nem fog minden úgy alakulni, ahogy tervezed, valóban. De ekkora hibákat tudatosan ki lehet kerülni.

Kisgyerek, a kezdetektől egyedülálló anyuka vagyok, snis gyermekkel..

Soha az életben nem beszéltem vele így, és csak egyszer csaptam rá, csak egyszer, mikor 3x direkt a szemembe nézve borította az ágyra a tejet. Azután is megmondtam neki(miután elmúlt az idegbajom), hogy nem szabadott volna, csúnya dolog volt és sajnálom.

Káromkodni magamban szoktam, hangosan csak gyerekfülnek valót(a csudába!).

Szerintem a barátnőd vagy depressziós, vagy ostoba, vagy ideggyenge, vagy nem sikerült túllátnia a saját szülei által nyújtott "nevelésen".

Én simán megmondtam volna, hogy hogy beszélhetsz így egy csecsemővel? Vagy megütsz egy csecsemőt? Mióta beszélsz ilyen undorítóan?

Az én barátaim nem beszélnek így, ha felnőttnek mondaná akkor is kikérném, hogy lehet ilyet mondani, de egy csecsemőnek pláne..

Én sem haverkodok mondjuk velük, mert kifejtették, hogy néha rá kell csapni a gyerekre, hogy tiszteljen, vagy be kell zárni a szobájába, vagy ráütni a szájára/kezére, hagyni sírni stb., pedig sosem kérdeztem a véleményük..

Szerintem ha az ember idegbeteg épp, akkor egy erősebb kézfogás(ha el akarja hisztinél vágni magát az áruház padlóján és épp nincs türelmem hozzá, bizony húzom és szorítom a kezét)vagy egy fejezd már be/fogd már be/gyeremár/maradj már nyugton belefér nèha, de a többi nem.

Ha valóban a barátnőd, javasold, hogy kérjen segítséget pszichiátertől, de csak miután elmondtad a véleményed arról, ahogy a gyermekével bánik. Egyszerűem mind érte, mind a gyermekéért, mind magadért meg kell tenned.

Ha nem fakad ki neked sírva, hogy nem bírja ezt az egészet 3 napon belül, akkor én megszakítanám vele a kapcsolatot.

Akkor jön ki csak, milyen ember a másik, ha ideges, vagy ahogy egy "alárendeltel" bánik is árulkodó. A baba rá van utalva, nem tudja kifejezni rendesen magát, nem tud kiállni magáért ezért a barátnőd mindent megengedhet magának vele szemben, ami benne van. Ha ez van benne, az én barátságomra nem lenne érdemes.

Másrészt babától függetlenül nem nézem végig, ahogy megaláznak egy embert, pláne nem nyilvánosan, mert az olyan, mintha asszisztálnék hozzá.

A barátságba nekem nem fér bele olyan viselkedés, amit elítélek. Megcsappant a baráti köröm rendesen, de akik maradtak, azokkal a fontos dolgokban egyetértünk.

Mondom ezt úgy, hogy nálam jobban senki sem lehet benne a helyzetben, esetleg olyan, akinek több nehezen kezelhető gyermeke van és teljesen egyedül neveli őket..

Ja és én sem vagyok szent, mielőtt gyermekem lett volna, sikerült rákiabálnom felnőttként az uncsitesóm kis 8 éves lányára, hogy "Kuss legyen már", aztán persze a nap többi része bocsánatkéréssel telt..de saját gyerekkel még sosem fordult elö

Teljes mértékben igazad van. Undorító az ilyen viselkedés. És viszolygok az ilyen anyáktol. Pontosan tudom, hogy otthon még rosszabbak. Szomszédom volt ilyen, ütötte, rúgta a kisfiát. Akkorát belerúgott egyszer, hogy a gyerek métereket csúszott 😈

Nem való az ilyen idegbetegeknek gyerek...

Nekem három van, egy már felnőtt. Nem mondom, hogy kisiskolás kor körül nem kaptak a fenekukre néha, de szerintem ezt is egy kezemen meg tudom számolni.

Ugye azért azzal tisztában vagytok, hogy nem egy 5 éves vagy dackorszakos gyerekről beszélünk, hanem 1 évesről...aki 5 hónaposan is gondot okozott az anyjának úgy hogy még azt sem tudta, hogy pl van keze...ez nem az ítélkezésről szól szerintem, mert ugyan magyarázza már el vki, hogy milyen szándékos rosszat tud egy ilyen kicsi gyerek okozni aki épp hogy esetleg járni megtanult??? Komolyan érdekel! Az én lányom lassan 5 éves, de ilyen kicsiként soha nem adott rá okot, hogy így viselkedjek vele, ahogy a kérdező barátnője. Azért vagyok én, hogy megtanítsam neki mi a jó és a rossz, ha kellett 1000 is elmondtam 1 nap...még mielőtt rám nyomnátok, hogy mert 'te hiperszuperbezzeganyavagy' elárulom, hogy nem SŐT, de nekem nem fér bele ez a viselkedés ennyire pici gyerekkel szemben/persze nagyobbnál is gáz/ de egy nagyobb gyereknél igen is van szándékosság, hogy 'márcsakazértis'...

Én magamat ismerve nem tudnám szó nélkül hagyni ezt/nem a fertőtlenítésre gondolok/ és távolságot tartani, mert igen is sajnálnám a gyereket...ha nem tetszik, akkor már lenne konkrét okom távolságot tartani tőle...

68%-ossal (7. és 10. válaszolóval) együtt én is döbbentem olvastam az első néhány választ. (És örültem, hogy később már másmilyenek is voltak.) Az ilyen szülők nevelnek olyan gyerekeket, akik kamaszkorukban, fiatal felnőtt korukban itt a gyakorin írják le, micsoda lelki terrorban nőttek fel és az hogyan nyomorította meg őket. Azokat is döbbentem szoktam olvasni, de (mivel nem ez az első válasz-dömping ilyen anyukáktól) már egyre inkább látom az összefüggést a két csoport között.

Kérdező!

Az, hogy valaki egy öt hónapos csecsemőt megüt, arra nincs mentség! Egy hajhúzást nem lehet ezzel lereagálni. És nagyon helyesen mutatott rá valamelyik válaszoló, hogy ha családon kívül, más előtt ezt meg meri tenni, akkor mit művelhet vele otthon, mikor senki sem látja?

A többiről:

1. Csúnyán beszél hozzá. Ez baj, de a hangsúly többet számít. Ha durván, kiabálva beszél hozzá (és ilyeneket így szokott mondani az ember) az nagyobb baj. Majd óvodában ő lesz az, akitől káromkodni tanulnak a fiúk.

2. Állandóan tiltja, kritizálja. Nos, a gyerek olyan lesz, amilyennek látjuk. Ha a szülő folyton azt kommunikálja a gyerek felé, hogy ő rossz, a gyerek szép lassan meg fog felelni ennek az "elvárásnak". És rossz lesz! Ami miatt még többet fogja szidni az anyja. És így fog tönkre menni a gyerek személyisége...

3. Beteges fertőtlenítés. Ez a "betegség" viszonylag sok anyukát érint, kit erősebben, kit enyhébben. Mert természetesen az immunrendszerének nem ez tesz jót, hanem, ha átlagos higiénés viszonyok között él. A tisztaságmánia megágyazhat a későbbi allergiáknak! Az, hogy nem kúszhat, mászhat a lakásban a kisgyerek, az ezért ritka elmebaj, ennyire ostoba anya szerencsére kevés van. Ez ui. visszaveti a mozgásfejlődését, ami szoros összefüggésben van az értelmi fejlődésével is. Bizony! Azért kússzon-másszon, hogy könnyebben tanulja meg 10-15 év múlva a leckéjét! Persze a mozgásfejlődés korlátozása önmagában is nagy baj.

4. Autóban hagyta. Nos, ha nem láttatok rá, az önmagában helytelen. De a meleg miatt sem volt jó autóban hagyni. Ha kiemeli autóshordozóval együtt, jó eséllyel föl se ébredt volna. Mondjuk még leginkább erre a helyzetre mondanám, hogy nem akart rosszat, csak nem tudta, mi lenne a jó a gyereknek.

Mindenesetre jól teszed, ha levonod a következtetést, hogy mit NE csinálj majd a magatok gyerekével.

És igen, alighanem én is hanyagolnám vele a kapcsolatot. De nem finomkodnék, hanem - ha rákérdez az okokra - kerek-perec megmondanám, hogy úgy bánik a gyerekével, hogy azt egy jó érzésű ember nem akarja látni. Ha esetleg ezen őszintén meglepődik és elindul egy beszélgetés, ahol kiderül, hogy ő jól akarja csinálni, csak nem tudta, mennyi rosszat tesz ezekkel, netán kibukna belőle, hogy totál ki van készülve idegileg és ő is érzi, hogy ez nincs jól - nos ebben az esetben ne szakítsd meg vele a kapcsolatot, hanem próbálj segíteni neki kilábalni ebből a helyzetből. Bár kicsi esélyt látok arra, hogy így reagáljon.