Barátnőm férje nem akar babát, pedig már lassan 30évesek lesznek, mindenük megvan, ház, kocsi, munkahely. állítólag még nem készült fel rá a fárfi. Miért lehet ez? Mi a teendő? Barátnőm nagyon szeretne már babázni.

Én nem erőltetnék egy olyan kapcsolatot, ahol a felek mást akarnak. Ahogy előttem írták, ha úgy jön a baba, hogy a pasi nem akarja, annak lehet az a vége, hogy a későbbiekben sem veszi majd ki a részét a család ellátásából, azzal a címszóval, hogy "ő nem akarta", és a nő felkészülhet egy olyan életre, ahol mire kielégíti a családja igényeit, addigra teljesen elfárad, és lestrapálódik...

Egy baba, főleg az első időszakban nagyon nagy teher. Éjszakázások, felborult életritmus jellemzi az új család életét. A nőnek ilyenkor nagyon nagy segítség, ha a párja is mellette áll. Az anyagiakról már nem is beszélve. A GYED nem valami hatalmas összeg, a GYES pláne nem az! A fő kenyérkereső az apa lesz jó ideig... Ezt pedig csak az a pasi nem dörgöli a párja orra alá, aki valóban szereti őt, és aki maga is családfenntartóként képzeli el az életét.

Nagyon nagy bátorság a babaprojectbe úgy belevágni, hogy nincs mindkét fél felkészülve rá. A gyereknek teljes család kell, fizikai, és lelki stabilitás.

Az utolsonak nincs igaza. nem lehet az elsö randin megkérdezni hogy drága maga is 3 gyereket szeretne és kutyákat stb.. ez baromság, de ha valaki megnösül, házat épit, és akkor egy gyerek is vele járt a házasságnak,. aki nem akar gyreket ne nösüljön meg vagy ne hitegesse a nöt., nekem meg ez a véleményem.

35

Megváltoztatni sokat nem lehet és nem is kell, de akkor viszont a nö ugy menjen férjhez hogy tudja ezt, utána már tényleg kár siránkoznia.

35

akkor én mondanék egy olyat, hogy párom alig huszin egy-két évesen, nem sokkal megismerkedésünk után szóba hozta a baba témát! Nagyon akarta. 3 év múlva összeházasodtunk és belefogtunk a baba programba. Szinte elsőre megfogant a kincsem, minden rendben volt, könnyű, probléma mentes, gyors szülés. Eredmény egy mese szép egészséges kisfiú. Itthon minden ok, nem kértem segítséget elláttam a babát és őt is meg mindent. Ennek ellenére sajnos mint apa "nem vált be"... :( Nem nőtt még fel hozzá...soha nem is fog :( Képtelen áldozatokat hozni, változtatni, alkalmazkodni. Imádja a fiát de napi 5-10 percnél többet akkor sem foglalkozna vele, ha van rá ideje. Pedig inkább ő akarta a kicsit, én még vártam volna....

lényeg, nem kell, nem szabad erőltetni. de ha a nő már fut ki az időből, akkor lépni kell, még ha a kapcsolatból kifele is.

A 11:57-es vagyok.

Nekem erről az a véleményem, hogy igenis lehet tisztázni már a kapcsolat elején, hogy ki hogyan képzeli el a jövőjét.

A párommal, amikor kiderült, hogy szeretjük egymást, én is leültem beszélgetni erről. Ő akkor már túl volt egy házasságon, és két gyereken, nekem viszont még nem volt gyerekem. 17 év van közöttünk. Én akkor azt mondtam neki, hogy én pár éven belül gyereket szeretnék, és csak akkor tudok majd vele maradni, ha ő is vállalni tudja mindezt, hiszen nincs az a szerelem, amiért lemondanék a gyerekvállalásról. Ő erre azt mondta, hogy részéről nincsen akadálya, csak anyagilag is rendben legyünk addig, és örül annak, hogy korrekten elmondtam neki mindezt...

Ennek 7 éve. Igaz, kissé csúszott a babatéma, mivel sosem volt minden rendben, de végül 3 éve megfogantam, és már 2 éves múlt a kisfiunk, akit imád.

Egyszerűen nem kell félni az őszinteségtől, és inkább már az elején kell tisztázni, hogy ki mire vágyik a kapcsolattól, mint évek után azon panaszkodni, hogy "én nem így képzeltem el a közös jövőt"!

Egyébként nekem is volt olyan pasim, akit, bár imádtam, de én hagytam el, azért, mert ő nem akart még családot, csak "együtt járást". Én 20-on túl már nem akartam tizenévest játszani, és nem vágytam arra sem, hogy valakinek az állandó szeretője legyek. Úgy gondolom, a rózsaszín köd ellenére sem kell teljesen elhanyagolni a tudatosságot a kapcsolatainkból, mert rengeteg csalódástól megóvnak minket. Még ilyenkor is előfordulhat, hogy az apajelöltről kiderül, hogy mégsem igazán válik be, de még mindig nagyobb így az esély a normális családra, mint ha már eleve egy olyannal kötjük össze az életünket, aki nem akar, és nem is tud felelősséget vállalni egy családért.