Megőrjít a férjem. Szerintetek mi elfogadható ilyen helyzetben és mi nem?
Nyaralni vagyunk 1 és 4 éves gyerekekkel. A szállodában a reggelik és vacsorák alkalmával a férjem teljesen befeszül, szerinte mindenki minket néz, és a gyerekek vállalhatatlanul viselkednek, és mindenért lepisszegi őket. Most vagyunk így először nyaralni a gyerekekkel.
Én nem azt mondom, hogy ha szétszedik az éttermet, ordibálnak, ledobálják az ételt, malackodnak, stb.. ne szóljunk rájuk, sőt, ilyenkor rögtön leállítom őket. De hogy egy ekkora gyerek ne állhatna fel egy nyaraláson az asztaltól és ne mehetne mondjuk egy kört mert érdekes neki a helyszín, vagy ne mesélhetné el az élményeit picit hangosabban (mert lelkes).. (tehát nem üvöltözik, hanem meséli hogy milyen jó volt mondjuk hajókázni, csak hát nem suttogva hanem kicsit erősebb hangon)... vagy mondjuk az egy éves elkezd hangosabban gagyogni, vagy sír, vagy ledob valamit ami koppan a fldön (utána felveszem, elteszem..) ... Ezeken kiakadni nem túlzás? Ma már összevesztünk, lecseszett, hogy túl liberális vagyok, és egy étteremben viselkedni kell, és a többi gyerek is viselkedett... igen, csakhogy a mi gyerekeink a legfiatalabbak az ott lévők közül, egy 7-8 éves már persze hogy ül a fenekén meg halkan beszél... egy 4 éves még nem... Szerintem mi nem az angol királyi család vagyunk, nem szeretném ilyen mértékben korlátozni a gyerekeimet. Még egyszer mondom, ha zavar másokat, ténylegesen rosszat csinál, azt szerintem sem kell hagyni... Szerintetek kinek van igaza? Mi elfogadható még ilyen helyzetben, ilyen korú gyerekektől, és mi nem?
Gondolom azért mentek hotelbe, mert anyuka is pihenne és nem főzne, mosogatna egész nap.
A hangosságot nem tudom megítélni. Mi többször voltunk nyaralni hotelben, még csak 1,5 éves. Elgügyög, integet, vigyorog. Vittünk játékot, ledobta, koppant, max 3x és utána elvettük. Ha nyűgös volt, felváltva kivittük, a másikunk evett. Senkit nem zavartunk, sőt többen mondták hogy jól bírta.
Mivel először vagytok nyaralni, nyilván még nem jöttetek bele. Ezt meg kéne beszélni a férjeddel, hogy mikor miért szóltok rá a gyerekre az étteremben. Pl mi hiába mondtuk hogy ne rángassa a terítőt, nem értette, ezért mi leüléskor már felhajtottuk a díszterítőt és elpakoltuk a kést villát tányért pár centivel arrébb, így nem volt probléma. Az egyéves meg persze ledobja az ételt, még én is van hogy leejtem. Szólsz a pincérnek a végén hogy elnézést, és majd ők összetakarítják. Szerintem láttak már ilyet.
Na ez egy tipikusan olyan sztori, amiről nehéz bármit is mondani, anélkül, hogy szemtanúk lettünk volna.
Ugyanis lehet, hogy neked van igazad,de lehet, hogy a férjednek.
Az egészen biztos, hogy egy 1 éves még azért biztosan nem az elvárt társadalmi normák szerint viselkedik. Ezzel semmi baj, hiszen csak 1 éves.
De 4 éves gyerek már tökéletesen érti mit szabad és mit nem.
Nálunk eleve nincs olyan, hogy feláll az asztaltól evés közben és magán köröket tesz.
Ezt meg lehet tenni evés előtt, vagy evés után, kísérettel.
A hangos beszédről meg az a véleményem, hogy ahhoz, hogy megtanuljon bánni a hangerejével mindig figyelmeztetni kell, ha élből hangosan kezdi.
Én magam is emlékszem, hogy a szüleim mindig figyelmeztettek ilyen esetben, hogy hangos vagyok.
De az biztos, hogy sok anya hajlamos az elfogultságra, és azt hiszi az ő gyereke nem hangos és nem zavar másokat.
Viszont legközelebb figyeld te is a környezet reakcióit, abból sok minden kiderül. Ha tényleg sokan néznek, vagy forgatják a szemüket, akkor talán még is zavaró másoknak a 4 évesed hangereje és nem a férjed képzeli be.
Egyébként pedig ha a férjed úgy érzi nem elég erélyes a nevelésed, és ezért kellemetlen helyzetbe kerültök, akkor nem ártana ha ő mint szintén szülő(!) kivenné a részét a nevelésből, és hatna rá az erősebb apai szigorral.
Nem pedig szemlesütve várná a kínos helyzet végét, hogy kizárólag te old meg valahogy...
Én elfogult leszek, mert ugyan enyhébb formában, de köztünk is van egy ilyen ellentét a férjemmel. Csak nálunk nagyobbak a gyerekek (kicsi 2.5 éves, a nagy már 10). Megjegyzem, én sem vagyok az a típus, aki szerint hagyni kell a gyerekeket randalírozni mindenhol, és engem is zavar, ha valahol ezt tapasztalom.
De azért én úgy érzem, nálatok nem ez a helyzet. Egyrészt, gondolom gyerekbarát szállodát választottatok, hiszen a szállodák nagy része amúgy is az, meg aki egyévessel utazik, az általában olyat választ. Ha igen, akkor a többi vendég is nyilván felkészült rá, hogy nem fog minden gyerek úgy viselkedni, mintha minifelnőttek lennének. A másik meg az, hogy szerintem egy kis lazaság belefér, pláne nyaraláskor. Nem lehet ezt úgy végigcsinálni, hogy az ember folyamatosan mások elvárásainak akar megfelelni, főleg, hogy ezek az elvárások lehet, hogy csak a férjed fejében léteznek. Nem tudom egy leírás alapján megítélni, hogy tényleg zavaróak-e annyira a gyerekeitek, ahogy a férjed gondolja, vagy valóban csak úgy viselkednek, mint egy átlagos gyerek. Ahogy látom, abban egyetértés van, hogy az egyéves viselkedésével nincs semmi gond, nem várható tőle, hogy betartsa az illemszabályokat. Figyeltek rá, de azért nála teljesen belefér, hogy időnként hangosabb, vagy eldob valamit.
De én abból sem csinálnék problémát, hogy a négyéves néha belefeledkezik a mondandójába, és időnként megemeli a hangerőt. A nagyobbik fiam is ilyen volt, ilyenkor szóltam neki, hogy ssssss, és tudta, hogy kicsit lejjebb kell tekernie a hangot, ugyanúgy folytatta a mondókáját, csak halkabban. Felesleges emiatt csesztetni a gyereket, ez nem rosszaság, meg fogja tanulni idővel. Mondjuk amúgy én is hajlamos vagyok rosszul belőni a megfelelő hangerőt időnként, nem is sértődök meg rajta, ha a férjem int, hogy kicsit halkabban.
Az meg, hogy a négyéves néha mászkál, hát ez egy olyan dolog, hogy van, aki szerint ez megengedhetetlen, másnak meg belefér. Nálam attól függ, hogy ezt hogyan teszi. Ha tényleg csak felkel, tesz egy kört, nézelődik, aztán visszaül, hát tegye, basszus, tényleg kicsi még, mi rossz van ebben? De ha rohangál, útban van a pincéreknek, hozzányúl mindenhez, azt én sem engedném. És igen, én is láttam már olyat, ami szerintem itt sokak előtt van a leírás alapján, hogy az ovis korú gyerek csörtet jobbra-balra, feltartja a személyzetet, felbukkan mások asztala alatt, stb., és a szülő meg halál lazán ül az asztalánál. De ha nem erről van szó, csak tényleg időnként mászkál egy kicsit, és ezzel másokat nem zavar (most nem a kákán is csomót kereső emberekre gondolok), akkor szerintem ez teljesen oké.
Meg persze vannak olyan emberek, akiket már a gyerekek puszta léte is zavar, de ezzel nem fogtok tudni mit csinálni. Ahogy nektek is figyelembe kell venni, hogy gyerekkel vagytok, és szemmel kell őket tartani folyamatosan, úgy másnak meg azt kell elfogadnia, hogy mások gyerekkel mennek nyaralni, és nem a jelenlétüket bizony érzékelni fogja, akár tetszik neki, akár nem. Én mindig figyelek az enyémekre, ha a kicsi pl. valamit kiborít, rögtön feltakarítom, meg eleve igyekszem eltenni a keze ügyéből, ami olyan, viszont amikor először voltunk vele szállodában, 8 hónapos volt, és reggelinél banánt evett, tulajdonképpen tök ügyesen, de hát mindenki tudja, hogy eszik egy 8 hónapos, maszatosan. A mellettünk lévő asztalnál egy fiatal hapsi folyamatosan fintorgott rá, meg megjegyezte az asztaltársaságának, hogy ez mennyire gusztustalan. Na ez pont olyan volt, amire azt mondom, hogy magasról letojom. Bababarát szálloda volt, gondolom ezzel ő is tisztában volt a foglalásnál, és ha nem azzal lett volna elfoglalva, hogy minket bámul, semmi problémája nem lett volna. Ezt még a férjem is belátta, pedig ő is az a fajta, hogy totál befeszül, ha a gyerekekkel ilyen helyre megyünk, és folyamatosan csisseg meg irányítgatná őket mit csináljanak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!