Mit gondoltok azokról az emberekről akik nem akarnak soha gyereket?

Ez magánügy, és abszolút nem érdekel ha valaki így gondolkodik, én nem nézem ettől se többnek se kevesebbnek.

De az viszont idegesít amikor bármilyen netes felületen vagy az életben megpróbál meggyőzni arról, hogy mennyivel is jobb az ő élete ettől (mert marad pénzük utazni, meg vásárolgatni és csak magára kell költeni, és hülye mindenki aki "koloncot" vesz a nyakába) meg szidja a gyerekeket/gyerekeseket (mikor neveletlen dögöknek hívják a gyerekeket és léhűtő CSOK-ra szülő munkakerülőnek a többgyerekes anyukákat) meg előre predesztinálják a házasságok végét a gyerekkel stb...

Mondjuk ugyanígy idegesítenek a "csodamamik" is akik 0-24.ben a gyerekvállalás egy varázslat szöveget nyomatják, és jaj neked ha nem bio kaját adsz a sajátodnak... XD

Egyszerűen meg kéne tanulni, hogy nem vagyunk egyformák, és attól mert valaki másként gondolkodik mint mi nem kell azonnal elítélni, vagy bizonygatni neki bármit is.

Általánosságban semmit, mert nem alkotnak ezek az emberek homogén csoportot. Van olyan barátnőm, aki egyáltalán nem akar gyereket. Nagyon kedvelem, egy tök jófej csaj, akivel bármiről tudok beszélgetni. És volt egy kollégám, aki szintén nem akart gyereket soha, és amúgy egy arrogáns p*cs volt. Őt utáltam, de nem azért, mert nem akart gyereket, hanem mert egy irgalmatlan nagy sz*rkeverő volt és úgy járkált közöttünk, mintha ő lett volna ott a császár, mi meg valami alávaló csőcselék (pedig még csak főnököm sem volt, pont olyan beosztott volt, mint én).

Na de érted, az, hogy valaki nem akar gyereket, azért alapvetően nem egy olyan dolog, ami így önmagában meghatározná az illető személyiségét. Nem emiatt fogok valakit kedvelni, vagy nem kedvelni.

El tudom fogadni, ha valaki azt mondja, hogy nem szereti a gyerekeket, és nem is akar. Én ugyan imádom őket, de én szeretem az epret is, valaki meg azt nem, de egyesek meg a sci-fi filmekért vannak oda, én meg azokért nem rajongok. Tehát nem nézem őket.

Aki nem akar gyereket, az ne szüljön, úgyis csak szenvedés lenne az egész neki is és a gyereknek is. Dolgoztam pár hetet nyáritáborban, szörnyű látni, hogy hány gyerek van, aki egész nyárra be van oda dugva, miközben anyuka otthon van. Tehát nem az a kategória, amikor a szülők dolgoznak, és nem tudják megoldani, hogy hol legyen a gyerek, hanem amikor nem akarnak vele foglalkozni, igyekeznek minél kevesebb időt tölteni vele. Ez nem jó senkinek. Azért senki ne szüljön, hogy kipipálja a listáján, aztán ugorjon a következő pontra.

És tényleg, szerintem ha valakinek más az értékrendje, attól nem lesz rosszabb ember.

Én se biztos, hogy szeretnék majd gyereket. Egyelőre nem érzek rá semmilyen késztetést (28 éves vagyok). 1-2 ősanyán kívül még nem szólt be érte senki.

Én se gondolok semmit arról, aki nem akar. Van egy közeli rokonom is, aki már 60 éves nő, sosem ment férjhez és nem is lett gyereke. Még párja sem volt, csak fiatalon. Ő a hivatásának él (orvos), és teljesen boldog így.

Önismeret a kulcsa mindennek.

Pl. milyen személyiségtípusba tartozik az ember?

Az introvertáltak nagyon jelentős része fiatalon sem hiányolja, idősebb korban pedig gyakran egyenesen irtóznak a társaságtól, még a családtól is (van, aki éppen fordítva: az idegeneket még elviseli, de a saját családját egyáltalán nem.) Ha van gyerek - ha nincs gyerek, igazán a saját, nem közösségi jellegű hobbijukban tudnak kiteljesedni, alkotni, örömet találni (legyen az barkácsolás, kertészkedés, stb.)

Az extrovertáltak igénylik a nyüzsgést, társaságot - ők jellemzően családban, gyakran sok gyerekkel érzik jól magukat, és idős korban is a mesekönyvek "tyúkanyó-típusú" eszményi nagymamái-nagypapái lesznek. Ők azok, akik enélkül magányosnak, keserűnek érzik az életüket, ők félnek a "ki nyitja rád az ajtót" esetétől. Ők mindenképpen valami közösségi aktivitást folytatnak, a nagy családi banzájoktól kezdve a nyúgdíjas csoportos kirándulásokig.

Sajnos ez utóbbiak esetében egyáltalán nem garancia az elmagányosádás ellen a gyerekvállaás sem, mivel sokan külföldre (vagy az ország másik végébe) költöznek, vagy munkájuk miatt, vagy egyéni ellentétek miatt nem keresik felmenőik társaságát vagy éppen az otthon tapasztalt "túl élénk" társaséletet nem bírják, mert ők éppen introvertáltak.

Tehát ilyen szempontból az introvertáltak a szerencsésebbek.

A legtöbb ember természetesen valahol a két véglet közt található, és mindenkinek magának kell eldöntenie, mi az igényeihez legjobban illő életút. Ez pedig az egyén felelőssége, és nagyon nagy hiba kívülről beleszülni (különösen, ha egyértelmű, kategorikus döntésről van szó).

javítás: beleszÓlni

(vicces, hogy a klaviatúrán egymás mellet lévő betűk összecseréléséből pont egy értelmes tévesztés adódott :D )

De azért öreg korára tartsa el őket jó vastag nyugdíjjal a társadalom......hát nem sok jót.

Járuljon hozzá mindenki a közjóhoz és a jövőhöz is.