Én vagyok túlérzékeny a helyzet miatt? Vagy még ezt is rosszul csináltam?

Mennyi idős a féltestvér?

Ti nevelitek vagy sem?

Mióta vagytok együtt a pároddal, mióta van külön a párod a gyerek anyjától?

Ezek határozzák meg, hogy mi a jogos és mi nem.

Mást várhatsz egy kisgyerektől, mást egy kistinitől, mást egy felnőttől. Mást akkor, ha miattatok mentek szét.

Mást ha ti nevelitek, mást ha nem ti.

Szia! Kitartást kívánok! Nekem is koraszülöttek lettek a fiuk (mindkettő, nem ikrek). Kétszer jártuk végig a PIC-koraszülött osztaly-babamama szoba útvonalat. Amikor -főleg az elso- a baba meg bent volt, én már otthon, azt se tudtam mi van. Ez szörnyű helyzet, de semmiért ne hibaztasd magad! Csak nézz előre, mindig a következő lépésre kell koncentrálni! Remélem minden rendben lesz, és hamarosan hazamehettek!!! Drukkolok!

A feltesoval kapcsolatban: nem lehet h ő is rettenetesen aggódik, csak nem tudja ezt kimutatni? Ezért ilyen "kemeny"? Fiú? Hany eves?

Ne vedd fel tőle ezt, és ne is várj el semmit, hadd kezelje úgy, ahogy tudja! Ne hagyjátok ki a beszélgetésekből, legyen mindennek a resze. Ő egyszerre aggódik a tesojaert és értetek is! Szerintem.

Sajnálom és drukkolok.

A féltestvér gondolom, féltékeny és mérges, hogy az apja nem rá figyel, nem vele van és fél, talán attól is, hogy más veszi át a helyét, de a betegség és halál témájától is. Ha ő is gyerek, akkor normálisan őszinte és énközpontú. Foglalkozni kell vele, legyen vele fix időkben külön csak az apja, amikor csak az övé, és finoman kimondatni vele az igazi érzéseit (félelem, harag, bánat), hogy megtanulja azokat szóban kifejezni agresszió helyett. Persze nem kell jutalmazni az ilyen megnyilvánulásokat!, el lehet mondani, hogy ez bántó, szomorúvá tesz és ne mondjon ilyet, de ha jó ideje csak szidjátok, ha mindig ő a rossz, ha még jobban elkülditek, könnyen benne marad ebben a skatulyában és saját magát is ilyennek fogja tartani, akinek ez a szerepe, hogy rossz legyen. Ez pedig mindenkinek az életét megkeserítheti. Ha nagyon durva a helyzet, érdemes szakemberhez fordulni közösen.

A fő kérdés hogy kinek a gyereke? Ha a féltesó a saját gyerekem lenne, akkor nagyon szomorú lennék, hogy így elrontottam vmit (gusztustalan a baba mozgás meg a hasad?? ) Ha a férjed gyereke, akkor sajnos ez benne van a pakliban. Ő úgy érzi, nem kötelező szeretnie se téged, pláne azt nem hogy közös gyereketek lesz az apjával.

Ez nagyon gyakori az ilyen féltestvér szituknál, hogy ellenséges a gyerek. :(

Itt főleg a kapcsolattal és a kettőtök viszonyával van a baj (és majd a kisbabával lesz neki baja ) és nem azzal hogy most nem érdeklődik a kórházban lévő kicsi miatt.

Szerintem próbáld meg ezt most leválasztani , hogy ő a maga kis x évével hogyan próbál bosszút állni most rajtad/rajtatok és csak magaddal és a babával foglalkozz ! Sok erőt kitartást, biztos minden rendben lesz a kicsivel!

Hány éves és kinek a gyereke? Eddig milyen volt a viszonyotok?

Mondjuk nekem az jött le, hogy a férjedé.

Innentől kezdve nekem a legfontosabb a saját gyerekem lenne. Ha előtte sem volt jó a viszony, akkor ignorálnám és megmondanám a páromnak, hogy eddig is megpróbáltam vele elfogadtatni magunkat, de mivel nem ment, akkor a pici születése után már féltékenység, dac stb. miatt biztos, hogy nem fog változni, így engem tovább nem érdekel az ő gyereke, nevelje meg ő.

Tudom, hogy neki is borzalmas, hiszen a másik gyereke intenzíven (pici), akiért aggódik, de neked innentől kezdve nem kötelességed fenntartani a fenntarthatatlant. Egy jó kapcsolathoz két ember kell, akkor is, ha az egyik gyerek. Ha te megszakadsz, akkor is utálkozni fog és nem fogadja el a tesót.

Innentől kezdve te és a pici vagy a fontosak, MÁS NEM!

Neked is könnyebb lesz, ha a féltesó terhét lerázod magadról, nem a te dolgod.

Ha hazaviszitek a picit mi lesz? Elmondom! Apuka megy dolgozni, te meg vigyázhatsz egy gyűlölködő nagyra, egy törékeny picire plusz háztartás és még maradj is meg feleségnek és ne kattanj meg, mert a nagy mindig keresztbe tesz, esetleg bántja a picit.

Szóval ülj le, beszéld meg a férjeddel, hogy mi a helyzet, mik a kilátások és közöld vele, hogy nem fogod az épp eszedet és a kicsit kockáztatni a nagy bántásai miatt, ha nem változik a nagy rövid időn belül, akkor válás.

Én ezt így gondolom, mert mint anya, nekem a saját gyerekem és jómagam sokkal fontosabb, mint bárki és bármi más, főleg, ha az a más bánt is minket.

Nagyon lényeges a kérdés szempontjából, hogy mekkora a féltestvér és milyen körülmények között él/hogy történt a szülei válása.

Neked sok erőt és a legjobbakat kívánom!

Látom, hogy senki nem lett lepontozva egyáltalán, én viszont nullára, pedig ugyanazt írtam, mint mások, hogy ne pörögj a nagyon, főleg, ha nem is a tied. A pici mindennél fontosabb.

Erre valamiért a sok agyatlan csak engem pontoz le, miközben más is ugyanezt írta. Azokat miért nem pontoztátok le? Ha?