Szakítanál a pároddal, ha a következő lenne a helyzet? (gyerektéma)
23 éves lány/nő vagyok, másodéves joghallgató (van már egy BA diplomám). Engem az iskola és a tanulás eléggé lefoglal, ami marad időm, azt szeretem a barátommal, vagy a barátnőimmel tölteni, hétvégente a családommal.
Nagyon szeretem a barátomat, két és fél éve együtt is élünk (ő 25 éves, már dolgozik). Egyre többször felhozza a baba dolgot, főleg, mióta több baráti családnak lett babája. Én tudom magamról, hogy nem lennék jó anyuka, túl önző vagyok és a következő években időm sem lenne egy babára, vagy arra, hogy gyereket neveljek.
Még hátravan 7 félévem az egyetemből, utána még a szakvizsga... Szeretnék ERASMUS-ra is jelentkezni, az is megfordult a fejemben, hogy később esetleg az egyetemen tanítsak. Szóval 35 éves koromig nálam tuti nem jöhet szóba az, hogy 1-2 évet itthon maradjak babázni. De lehet, hogy később sem. Rajta pedig látom, hogy nagyon akarná, de azt mondja, hogy én sokkal fontosabb vagyok számára, mint egy nem létező lény és hogyha én nem akarom, akkor nem. Viszont azt sem szeretném, hogy évek múlva azt vágja a fejemhez, hogy miattam boldogtalan az élete...
Ő ezért biztos nem szakítana velem, ahhoz túlságosan szeret. De én nem akarom, hogy boldogtalan legyen mellettem.
válasza:"35 éves koromig nálam tuti nem jöhet"
Ez baj. Meg az is, hogy nem szereted te ezt az embert.
A rohadt karrier, amitől még soha egy nő sem lett boldog, fontosabb nála. Engedd el békével.
Nekem nem baj, mert igenis fontos "az a rohadt karrier".
Nem akarok olyan életet, mint amilyen az anyámé, hogy kilépett egy rossz házasságból és most egy még rosszabb jutott neki, de nem hajlandó elválni, mert sosem dolgozott és fontos neki a pénz, a jólét.
Imádok tanulni is, nagyon érdekel az, amit jelenleg tanulhatok. Lehet furcsa, de engem ez boldoggá tesz és nem nyűgként gondolok rá. Valószínűleg te kevésbé voltál sikeres a szakmádban, azért gondolod úgy, hogy a karrier nem boldogíthat.
válasza: válasza:nem,nincs semmi baj a szakmámmal. Csak látom,tapasztalom, hogy a 40es nők és általában a karrierista emberek kiégettek, boldogtalanok -és borzalmas főnökök. 35+felett a kor miatt veszélyeztetett a terhes egyébként. Vannak dolgok, amik nem várhatnak.
De ahogy gondolod. Nem igazán lehet erre a kérdésre válaszolni. A férfi helyébe inkább bele lehet érezni, jól tenné, ha elhagyná az önző nőt.
válasza:
válasza:Hasonló helyzetben, csak 5 év után én borítottam a bilit és léptem. Diplomáztam, dolgoztam, buliztam, barátnőkre és hobbira fordítottam időt és energiát, majd pár év után találkoztam a (most már) férjemmel. Most itthon vagyok az 1 évesemmel és azt érzem, a lehető legjobban döntöttem.
Az ex már régen akart gyerekeket (minimum hármat), háztartásbeli feleséget és portát. Nekem egyik se fért bele, de talált olyat, akinek megfelelt ez az elképzelés.
Jobb mindkettőtöknek, ha nem húzzátok az időt, mert jobb a hozzád való társ mellett ébredni, mint állandó lemondásban élni. :)
válasza:Megbeszéltem már ezt vele, elmondtam a terveimet, hogy mit szeretnék kezdeni az életemmel. Akkor hozta fel, hogy esetleg ő is maradhatna itthon a babával, úgy nem kéne nekem itthon lenni éveket. Erre is elmondtam az ellenérveimet és megértette.
Viszont ettől függetlenül folyamatosan felhozza a baba témát, hogy nem-e gondoltam meg magam, vagy hogy még mindig ugyanazon a véleményen vagyok-e. Ma délután pl. vigyáztunk az egyik barátnőm kislányára (3 éves) és a barátom teljesen odavolt, hogy mennyire édes és cuki és hogy ő ezt úgy elviselné itthon minden nap. Én viszont vagy 10 évet öregedtem a délután alatt és úgy elfáradtam, mint egész félévben soha...
válasza:Nem szakitanek, hiszen tudja az allaspontod, viszont ujra elmondanam neki, megkernem, hogy gondolja at meg egyszer, mert neked kezd ez sok lenni, es hogy emiatt mar a szakitason is elgondolkodtal, hogy o mehessen, es lehessen csaladja, ha ezt szeretne. Oszinten beszelnek vele a helyedben, mert neked sem jo, ha nyaggat a temaval, megkernem, hogy csak akkor hozza fel legkozelebb, ha inkabb menne, es massal vallalna, egyeb esetben varja meg, hogy te jelezd, ha meggondoltad magad.
Nekem alapelkepzelesem volt, hogy a gyermekvallalas onmagaban nem lehet eletcel, a karrierben lehet igazan kiteljesedni, az az igazi eletcel, es a gyerekek is felnonek, illetve en nem tudtam mas gyerekdvel semmit kezdeni, a 2-10 eves korosztaly kifejezetten idegesitett, masok azt mondtak, jo anyuka leszek, en meg neztem, hogy tuti, hogy rolam beszelnek-e, mert nekem nincs turelmem a gyerekekhez. Aztan lett sajatom, meghozza egy nagy testkozel-igenyu gyerek, ejszakazasok, stb. Fizikailag es lelkileg is rendesen probara voltunk es vagyunk teve a ferjemmel. Mindezek ellenere elkepeszto az a boldogsag, amit erzek mellette, a karrierrel kapcsolatos celjaim kb. a nyomaba sem ernek, pedig nagyon szeretem a munkamat, es otthonrol mar dolgozom a gyerekem 5 honapos kora ota reszmunkaidoben, szoval nem kell annyira kiesni a munkabol, ha nem akarsz. En emellett kepzem is magam. Szoval nem kell az anyaszerepbe. elveszni, ha nem akarsz, ismerek olyat, ahol a ferj maradt otthon a kicsi 8 honapos kora utan. Persze ez a te dontesed, nem kell mindenkinek gyerek, csak tudd, hogy ez valtozhat. En amugy 26 evesen “kattantam be”, hogy nekem gyerek kell, de azonnal, addig nem is akartam elhinni, hogy van ilyen, hogy szibte egyik naprol a masikra akar valaki, akkor pedig nagyon jol jon egy gyerekkozpontu ferj. Raadasul mi szakmavaltas miatt vartunk is meg utana, hogy legyen munkatapasztalatom is.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!