Szakítanál a pároddal, ha a következő lenne a helyzet? (gyerektéma)
23 éves lány/nő vagyok, másodéves joghallgató (van már egy BA diplomám). Engem az iskola és a tanulás eléggé lefoglal, ami marad időm, azt szeretem a barátommal, vagy a barátnőimmel tölteni, hétvégente a családommal.
Nagyon szeretem a barátomat, két és fél éve együtt is élünk (ő 25 éves, már dolgozik). Egyre többször felhozza a baba dolgot, főleg, mióta több baráti családnak lett babája. Én tudom magamról, hogy nem lennék jó anyuka, túl önző vagyok és a következő években időm sem lenne egy babára, vagy arra, hogy gyereket neveljek.
Még hátravan 7 félévem az egyetemből, utána még a szakvizsga... Szeretnék ERASMUS-ra is jelentkezni, az is megfordult a fejemben, hogy később esetleg az egyetemen tanítsak. Szóval 35 éves koromig nálam tuti nem jöhet szóba az, hogy 1-2 évet itthon maradjak babázni. De lehet, hogy később sem. Rajta pedig látom, hogy nagyon akarná, de azt mondja, hogy én sokkal fontosabb vagyok számára, mint egy nem létező lény és hogyha én nem akarom, akkor nem. Viszont azt sem szeretném, hogy évek múlva azt vágja a fejemhez, hogy miattam boldogtalan az élete...
Ő ezért biztos nem szakítana velem, ahhoz túlságosan szeret. De én nem akarom, hogy boldogtalan legyen mellettem.
23 éves joghallgatóként az ember képes túl komolyan venni magát. Tudom miről beszélek, én is az voltam valaha :) A Te korodban alkotmányjogász akartam lenni.
Aztán másfele vitt az élet, multinál lettem vezető, és most szültem a 2. gyerekemet. Nem könnyű összeegyeztetni (baromi nehéz, ha őszinte akarok lenni), de ez így teljes. Karrier ÉS család. Ha egyik nem lenne, félembernek érezném magamat.
Komolyan, a Te korodban még ötször oda-vissza gondolod majd magadat. Szóval nincs értelme szakítani, ha már 30 leszel és meg mindig úgy gondolod, hogy nem kell gyerek egyáltalán, akkor talán. De addigra lehet hogy együtt sem maradtok, ha a párod úgy dönt, nőt talál százat, de gyereket csak akkor ha olyan nővel van együtt akivel közösek a céljaik. A kapcsolatok első 3 éve ebben a korban még a célok ősszecsiszolása+szerelem+szex. Aztán ha az első vagy utolsó nem megy (mert a középső lila köd elszállt), akkor úgyis lép az elégedetlenebb fél.
Szerintem jó anyuka lennél.
Még gyereked sincs, máris anyáskodsz a barátod felett, és az ő érdekeit a sajátod elé helyezed.
Nem kell "elengedni", szakítani vele, mert más az elképzelésetek. Ha neki és neked is jó most, addig legyetek együtt. Szépen elmondtad, hogy neked ez a gyerekesdi még jó 10 évig nem játszik, innentől az ő felelőssége, hogy mit vállal. Egyébként minden szakítás után egymáshozvágnak mindent a felek, szóval egyel több(hamis) állítás már nem fog érdekelni. Ha te tudod, hogy korrekt voltál, ne érdekeljen, más mit gondol. A barátod felnőtt, ő felelős a döntéseiért, nem te.
Szerintem ez fel van fújva. Csak 23 vagy, rajrad kívül rengetek lány gondolja ilyen idős korban, hogy ő aztán sose nem szül, vagy csak 35 évesen.
A tanulás terén is sok minden változhat még, a kapcsolati téren is.
Te most beközölted a pasinak, hogy jóideig nem akarsz, vélhetőleg felfogta. Ha jó neki marad, ha nem jó majd lelép amit észreveszel.
És még az is lehet hogy pár év múlva te leszel az aki meggondolja majd magát ha egy kicsit korosodik, érettebb lesz.
Ha ennyire más az elképzelésetek, akkor szerintem lehet hogy jobb lenne külön. Főleg ha már a te fejedben megfordult a szakitás gondolata, akkor biztos érzed, hogy ez a kapcsolat hosszú távon nem fog müködni. A párod minden jel szerint már most szeretne gyereket, ezért jobb lenne neki egy olyan párt találni, aki már kész erre, és nem 12 év múlva.
Gondold át, de a leirásod alapján nekem úgy tünik hogy te már érzed hogy nem vagytok egymásnak valók.
Ha meg tényleg napi szinten felhozza a baba témát, akkor a helyedben nagyon nyomatékosan megbeszélném vele hogy te ezt még nem szeretnéd, és az elkövetkező minimum 5 évben ne is hozza fel a témát. Az a baj hogy a párodban ez mindig egy tüske lesz, ha ő már most szeretne.
11-es válaszoló! Köszi, hogy ennyire tisztában vagy az életemmel és a jövőmmel... Ja, mégsem. Apukám jogász, ahogy az ő szülei is. Tehát lesz hova mennem, nem majd a diplomával a kezemben fogok állni, hogy akkor mégis hogyan tovább.
Ahhoz meg szerintem semmi közöd nincsen, hogy támogatnak-e a szüleim, vagy sem. :D
Nekem ez teljesen normális, mivel úgy nőttem fel, hogy tudtam, számíthatok rájuk bármiben és ők is megmondták, hogy amíg tanulok, nem fogok dolgozni. Mert nekem most ez a munkám és 100%-ban az egyetemre koncentráljak.
Ritka nagy bunkó lehetsz, ennyire megkeserített a gyerekvállalás? Vagy csak kevés otthon a szex?:)
A többieknek köszönöm szépen a válaszokat!
Persze, én is meggondolhatom magam bármikor. Csak sosem szerettem a gyerekeket... Nem tartom őket a világ legcukibb lényeinek, nem érzem azt, hogy azonnal szeretném megfogni és megszeretgetni őket. Szóval nekem ez nem az egyetemmel jött, hanem mindig is úgy gondoltam, hogy nem akarok gyereket.
Más gyerekét én sem tartom a világ legcukibb lényének. Szóval ez nem igazán jelent semmit, a sajátod úgyis más lesz/lenne.
De ahogy írtam is, felesleges ezen töprengened amíg sulizol. Mivel ráadásul jogászcsalád vagytok, ezek szerint a karriered miatt sem kell aggódnod, gyerek után is lesz munkahelyed.
az ex-joghallgató (12.)
Ha valóban tudomásul veszi hogy nem akarsz gyereket, akkor nem kell szakítani. Ha nyaggat vele, akkor igen, mert ez egy olyan téma amiben nincs kompromisszum.
Bár az sokat mondó, hogy benned már felmerült a szakítás gondolata...Így lehet hogy mégis kellene (?)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!