Miért beszélnek egyes anyukák úgy a pár éves gyerekükről másoknak, mintha azt a gyereke mondaná?

Egyszer-egyszer elmegy, de amikor az anyának van heresérve, akkor valljuk be, egy is lehet sok. Egyébként én is szoktam apaként ilyen vaktába lövöldözős szájba adott mondatokat elejteni a másfél, néha bezsebelem a döbbent örömöt, néha egy rajongói "Apa!" is járt már mellé, máskor meg látom mondat közben, hogy nagyon nem talált, olyankor ökörködéssé fokozom szépen, és többnyire megnevettetem vele. Narrációként max a feleségemmel egymás közt, ott van hogy praktikus is mondjuk egymás mondatainak lehetséges variánsait mondani a gyermek nevében, és ha ő is ott van, vissza tud jelezni, hogy "na, végre rájöttök a nyilvánvalóra!"

*a másfélévesem nevében

Nekem is van ilyen ismerősöm. Kicsit idegesítő de hozzá lehet szokni