Miért beszélnek annyian többesszám első személyben, ha a gyerekükről van szó?

Azért, mert nem akarják felfogni, hogy a gyerek a születése pillanatától önálló, külön személyiség. Továbbra is úgy kezelik, mintha velük egy lenne. Legtöbbször még felnőtt korában is.

Gondolom azért, mert anyuka is eljár vele a néptánc órára, meg elkíséri az iskolába.

Szerintem ebben az esetben tök érthető a többes szám, mivel anyuka viszi a néptáncra, anyuka zongorázik vele otthon, és talán iskolába is ő kíséri, így tényleg együtt mennek. Én sem voltam az a "tegnap bepisiltünk" típusú anyuka, de szerintem az általad leírt helyzetben semmi baj a többes számmal.

Nem, tudom, de engem kiver a víz ettől. Én mindig visszakérdezek ilyenkor. (pl. mesélte a barátnőm, hogy fáj a fülünk, voltunk dokinál, Lackónak fülgyulladása van. És neked?!) Ettől persze bedurcázik a barátnőm, hogy mit cikizem?!

Mert valamennyire együtt csinálja a gyerekkel. A te példád közül, melyik iskolába jártok, azért így mondják, kérdezik, mert anyuka viszi a gyereket, tehát vele jár oda. Vagy gondolom zongorára is ő viszi és legfeljebb kint megvárja, így ő is jár tulajdonképpen. De egy idő után azért már külön kéne választani anyukát gyerekétől, de biztos a megszokás is benne van.