A mai nők miért nem akarnak gyereket, vagy csak nagyon későn?

Jelenleg egy 4 éves jól működő kapcsolatban vagyok nekem van lakásom a szüleimtől páromnak is van lakása neki saját erőből magán vállalkozó általában 600 körül keres ha nagyon akarna el tudna tartani még egy babával is.

Én most végzek az egyetemen. Akarok egy mester képzést. Ha felvesznek levelezőre és tudok a szakmámban dolgozni akkor 6 év múlva 28 évesen elgondolkozhatok a gyereken. A pedagógus életpálya modell miatt nem éri meg x évet kihagyni mert ha kiesel a "rutinból" már ami így kezdőként van nehezebb a minősítésen megfelelni. Tehát 28 évesen próbálkozhatok a babával ha minden jól megy és minden vizsga elsőre sikerül. Vagy szülök egy friss diplomával munkatapasztalat nélkül hogy miután két évet babáztam próbáljak egy kicsivel a hátam mögött zéró tapasztalattal munkát találni és ott megállni a helyem úgy hogy a két év szünetben csak felejtettem. Ha kettőt szülök (márpedig én kis korkülönbséggel szeretnék gyereket vállalni) akkor 3 inkább 4 év hátrányom lesz meg két gyerek aki miatt hiányzom a munkából. Tényleg megéri a húszas évek elején vállalni.

Mert sokan gondolkoznak is.Pl. nincs kedvük egyedülálló anyává válni.Erre a mostani világban még nagyobb az esély, mint 30-40 éve.Tele van az ország kötődésfóbiában szenvedő, éretlen pasikkal.Ezektől szüljenek?

Nem vagyok már mai nő, egy gyerekem van és egyedül nevelem.Teljesen Megértem őket.Én sem mertem másikat vállalni senkitől sem.Értelmetlen vállalkozás, amikor a férfiakban sincs semmi tolerancia a szüléssel járó változások felé.

Meghízott:nem tudom már kívánni.

Folyton fáradt, slampos:hogyne lenne az bammmmeg, amikor a többségetek semmiben sem segít, hanem inkább új puncit hajkurászik???Mert az asszonyt csak a gyerek érdekli címszóval.Valakit érdekelni kell annak a szerencsétlen gyereknek, ha az apját nem!!!!

Egyszerűen sok férjecske sem néz utána annak, hogy mire vállalkozik, amikor belemegy a csinálásába.Utána meg csodálkozik, és szerinte az a megoldás, ha új pinát keres és lelép.

Nem, nemcsak az ún. jópasik ilyenek!Az átlagos, csúnyának nevezett típusra sem lehet számítani.És egyre kevesebb a kivétel.Na akkor, miért is szüljenek a nők?

Nem megkeseredett a 32-es válaszoló, hanem tényszerű.

Akine nincs hasonló tapasztalata, az hogyan tudna véleményt mondani. Rengeteg anyát elhagynak kisgyerekkel, mert az apa mobilis, vagy az anyának elege lesz és lép.

Számomra megdöbbentő ez az "előbb legyen állásom, lakásom, autóm" és persze "megbízható párom, aki nem lép le".

Nekem 2-3 féltestvérem van, akikkel gyerekkoromban sosem találkozhattam, sokszor voltam magányos, így én legalább 4-5 gyereket szeretnék, akik mindig mindenben számíthatnak egymásra.

És pont itt jön a probléma, hogy ma már ennyi gyereket 3 fajta csaj vállalna be - cigány (nekem túl morbid lenne), amish (vallásos, falusi, egyszerű élet, tehenet fej, maga varja a ruháját... nem bírnám elviselni), és az őrült szociopata (volt ilyen barátnőm, élvezettel játszott egyszerre 3 kutyával, miközben azok harapdálták, turkált a szájukba meg minden, és tudtam, hogy maximálisan megbízhatok benne, mert ha egyszer 20 év múlva beállít 3 sorozótiszt, hogy a fiainkat elvigye katonának Szíriába harcolni, nekem csak ki kell lépnem a szobából, és ő mindhármat boldogan, mosolyogva agyonveri egy baltával).

Szóval igen, nekem az utolsó jelenti a tökéletes biztonságot :)

27/F

#33

Nevezd nyugodtan megkeseredettségnek a tapasztalatokat.Tudod, én nemcsak nézek, hanem látok is.

Azzal is tisztában voltam, amikor a kérdésre írtam a válaszomat, hogy sokaknak fájni fog.Kevesen szeretik a szókimondó kritikát.

És megnyugtatlak, nem igazán érdekel, hogy menekülnek, nem menekülnek előlem a Férfiak.Amilyeneket a környezetemben is látok, inkább hálás vagyok érte!.😃 Vén fejjel már hidegen hagy a párkeresési ördögi kör.

De azért a férfiaknak a nagy elfogultságuk közepette érdemes tisztában lenniük azzal, hogy bennük is van bőven hiba, és nemcsak mindenért egyedül a nők a hibásak.Én is tudom, hogy a nememben sincs minden rendben, de ti sem vagytok olyan tökéletesek, mint amilyennek itt (is) beállítjátok magatokat.

Ez a kérdés is csak a nők szidása miatt íródott ki, holott a nők sem egyformák mindenben.Kivétel akad mindenhol, csak sajnos egyre kevesebb.....

33-as! Nem megkeseredett a válaszoló ez az igazság.

Előttem már leírta mindenki hogy anyagai alap és biztonság kell a gyerekvállaláshoz így nem fejtem ki én is.

A szüleim 27 év után váltak el amikor 16,5 voltam. Tudtam hogy már nagyon régóta rossz volt a házasságuk (kb. 15 év) de nem gondoltam hogy elválnak mert nem veszekedtek. Apám kb. mártírnak érezte magát mert nem 5 éves koromban váltak el.

Úgyhogy ott maradtunk hárman anyámmal és az 5 évvel idősebb bátyámmal. Nekünk az volt a szerencsénk hogy anyám egyedül is jól keresett és nagyjából ugyanolyan szinten éltünk de 27 év után ott maradt a 2 gyerekével. Egyedül kellett fenntartania egy nagy házat amit addig ketten tartottak fenn, aztán később én egyetemre mentem stb.

Apám meg sóherkedett a gyerektartással pedig szintén jól keresett. Otthagyta a 2 gyerekét hogy az új ronda nőjével és a papucs fiával lakjon együtt. Totál megértem ha nem akarnak a nők így járni.

Én se akarok addig gyereket szülni amíg egyedül nem lennék képes eltartani a gyerekemet és úgy hogy ne hónapról hónapra éljünk. De ehhez tanulni kell, lakás,spórolni ,egzisztenciát teremteni és egy biztos párkapcsolatot de az SEM garancia arra hogy x év múlva az apuka nem lép le. Ezekhez pedig idő kell.

Mert szép dolog a gyerekvállalás de az esetek nagy százalékában a nő szívja meg ,mert ő marad ott a gyerekkel egyedül aztán meg ha nincs biztos pénzügyi alap nehézkes lesz. Nem lehet arra alapozni hogy majd a férfi eltart.

És a mai férfiakkal mi van? Rájuk miért nincs kiélezve sosem ez a nagy gyerekvállalós retorika? Nem is értem a kérdést, mivel a gyerekvállaláshoz két ember kell, nem csak a nő. A férfiakrók vajmi kevés szó esik ilyenkor, már ha egyáltalán esik szó róluk.

De hogy a kérdésre válaszoljak a saját szemszögemből is: 26 éves vagyok, alsóközéposztálybeli családból. A szüleim nem tudtak támogatni lakással, sem lakástakarékkal, sem pénzzel, de még csak egy jogsival sem. Végigdolgoztam az egyetemi éveimet, 19 éves koromtól kezdve folyamatosan dolgozom és magamat tartom el. Lakásom nincs, albérletben lakom, van két diplomám, erős nyelvtudásom és egy jó állásom. Imádom a munkámat és örülök, hogy végre nem kell egyszerre két dologgal foglalkozni (egyetem és munka), csak dolgoznom.

Az albérletárak az egekben, én is gyűjtök saját lakásra, azaz a kezdőre, mert hitel nélkül nyilván nem fogok tudni venni lakást soha.

Albérletbe nem fogok szülni, így is majdnem utcára kerültem legutóbb, mert az utolsó pillanatban találtam olyat, ami nem egy 3 nm-es lyuk 100 000 Ft/hó + rezsi + közös költségért. Persze, ha nagyon akarnék se szülhetnék, ugyanis a tulaj még egy halat sem enged meg, nemhogy egy gyereket.

A párkapcsolati részről eddig meg nem is beszéltem még. Hiába van most stabil kapcsolatom, meg lehet nézni, mi folyik a világban. A házasságok 70%-a válással végződik. Elég megnézem az ismerőseimet. Szüleim is elváltak, apám utána szépen kilépett az életemből, nem támogatott semmilyen formában.

Kétszer is meggondolja az ember, hogy hova, kinek és mikor szül és ez így teljesen helyes.