Igaz az, hogy manapság arányaiban a nők nem akarnak gyereket, szemben a férfiakkal?

Belőlem kiveszett az anyai ösztön. Egyszerűen összerándul a gyomrom a gyerek gondolatára. Volt egy elég hánytatott gyerekek korom amiből annyi maradt meg, hogy gyerek=férfi=kötelék=harc/gyűlölködés.

Nem akarom, hogy egy szép napon arra kelljek, hogy az életem nem az enyém, mert a gyermekem apja eszközként használja a gyereket, hogy nekem ne legyen boldog életem...

Ezért én betegesen irtózok mind a házasságtól, mind a gyerekvállalástól.

28 N

Én sem vágyom valahogy gyerekre. Remélem majd idővel változik ez. Aranyosak, egy-két órát szívesen vigyázok rájok, játszok Velük, de hogy egész nap? Nem tudom... Tizenévesen egyébként utáltam a gyerekeket, idegesítőnek találtam őket. Szóval ki tudja, igazából időm van bőven.

22/L

Én szeretnék, csak még nem most.

Először is olyan férfit kell találni, akitől szíves örömest vállalnál gyereket, mert olyan férj, és olyan apa is lenne belőle. Ez már önmagában sem egyszerű feladat.

Aztán a karrier. Szeretem amit csinálok, folyamatosan fejlődök benne, vannak céljaim amit el akarok élni, ha most megszakítom ezt pár évre (mert két gyereket szeretnék, és akkor jobb ha rögtön jönnek egymás után), akkor félő, hogy behozhatatlan hátrányom lesz. Ezt nem akarom.

Plusz, saját lakásban vállalnék csak gyereket, egy részét már összegyűjtöttem, de azért van még gyűjtögetni való.

És az egyik legfontosabb, hogy egyelőre még nem kötnek le a gyerekek. Érzem az anyai ösztönt, tehát érzem hogy szeretnék majd sajátot, de egyelőre, max 1-2 órára vagyok el a barátnőm gyerekével, utána örülök, ha jönnek érte, mert már idegesít és nem is tudok mit kezdeni vele. Erre is meg kell érni, ami szintén idő.

Ha jól számolom 30 éves korom előtt nem lesz gyerekem. Nem mintha bánnám. :) 24/N

Ha férfi gyülőlő lennék szóba sem állnék férfival... de a barátaim is férfiak és azért voltak udvarlóim is. Nem voltak balhés kapcsolataim, bár egy tényleg a gyerek témán bukott meg...

Egyszerűen, csak van az patt helyzet amikor a férfi is külön utakon és a nő is külön utakon jár. Ellenbe, ha van egy gyerek az össze fog minket kötni örökre. Intelligens emberek ugye meg tudják oldani, hogy jól járjon mindenki , de főleg a gyerek. De az általános tapasztalat, hogy válás után megy a gyűlölködés, a köpködés és ennek a gyerek az egyik eszköze és legfőbb elszenvedője... szóval inkább öregszem meg egy férfi mellett gyerek nélkül mint gyerekkel.

Életem egyik legnagyobb félelme, hogy magamra maradok egy kicsivel... és egyedül élő anyának lenni nagyon hátrányos helyzet a mai világban és otthonról sem lenne segítségem. Félek... nagyon nagyon félek ettől. Bizonytalan lenne a jövő, még bizonytalanabb mint egyedül.

Egy férfi bármikor bemondhatja az unalmast és elhúzhat a világ túlfelére, hogy bocs, de restart van az életemben, de én anyaként már nem vonhatom vissza a gyereket, nem hagyhatom magára.

Tudom, hogy ezek szörnyű dolgok, de nekem ez a tapasztalatom és ez a legnagyobb félelmem.

Tényleg ilyen a tendencia, ha megnézed Nyugat-Európában csak azért nem fogy rohamosan a népesség, mert jönnek a bevándorlók. Mi magyarok meg még nem vagyunk olyan népszerű célpont, csökken is a népesség (bár Orbánék igyekeznek növelni a gyerekvállalási kedvet).

Egy nőnek nagyobb döntés hogy legyen gyerek, így ha általánosságban csökken, akkor náluk ez feltűnőbb... Sajnos még lehet érteni azokat, akik félnek tőle.

Barátnőm szerencsére nagyon vágyik rá. Persze majd ha eljön az ideje.

25F