Aki soha nem vállalt gyereket, milyen most az élete? Mivel foglalja el magát? Nem hiányzik neki? Mi lesz vele idős korában?

Felesleges aggodalmaskodnod, hogy mi lesz ha… Nagyon sok krónikus beteg van aki vállal gyereket, ezt onnan tudom hogy kórházban dolgozom. Nem lehet tudni mit hoz a jövő. Holnap elüthet egy autó is pont így halt meg a legjobb barátnőm is tizenhét évesen,,a házuk előtt a!zebrán elütötte az autó. Az egyik munkatársam feleségére pedig otthon , portörlés közben rázuhant a szekrény. Akkor ez alapján senki ne vállaljon gyereket.

Hogy a kérdésre is válaszoljak, anyukám barátnőjének sincs gyereke már 70 éves elmúlt, neki volt annak idején egy abortusza, mert akkortájt fejezte be az orvosi egyetemet, és a karrierre akart koncentrálni. A mai napig így 50 év után is emlegeti hogy nagyon sajnálja azt az abortusz nagyon sajnálja hogy sosem lett ezután gyereke. Olyan 45 éves korában ment férjhez, akkor persze már kifutott az időből. A sors azonban itt is közbeszólt mert a férje elég hamar meghalt rákban.

Egyébként ő így is nagyon jó életet él, orvosként ugye mindig is sokat keresett, nem volt kire költeni, így egész életében folyamatosan utazgatott, még a mai napig is utazgat. Színházba megy, koncertre megy, gyógyfürdőbe megy, minden héten elmegy valahová. Csak érdekességképpen írom, sok köze nincs a történethez, de pl. még soha nem mosott életében otthon hajat, hetente jár fodrászhoz, na ilyeneket ugye pl egy anyuka nem engedhet meg magának.

Egyébként a nővérének vannak gyerekei, őket a sajátjaként szereti, sőt anyagilag istámogatja őket.

Ha ennyire kell neked, vàgysz gyerekre, akkor inkàbb beszéld meg az orvosoddal ,a férjeddel vagy pasiddal ( amelyik val), és vàgjatok bele.

Én màr tizenéves korom óta azt érzem, hogy nem igazàn vàgyom gyerekre. Ahogy làtom pl a volt osztàlytàrsaimat , van akinek 2 gyereke van 2 apàtól, egyidősek vagyunk de màr ő 2x elvàlt, csomó ismerősöm kapcsolata vagy hàzassàga befuccsolt 1-2 éven belül gyerekvàllalàs utàn, pedig előtte évekig együtt voltak.. Ez is elborzaszt. Bàr mondom, az érzéseim régóta megvannak ezzel kapcsolatban. Még kb 4 évem van dönteni de nem hinném hogy meggondolom magam.

Mit kezdek az életemmel? Amit eddig is. Több időnk van egymàsra a férjemmel, közös programokra jàrunk, baràtokkal lógunk, vagy ha ahhoz van kedvünk mindenki csinàlja a sajàt kis dolgait. Ő kàrtyàzni jàr, olvas. Nekem Van hobbim gyerekkorom óta. Imàdok olvasni, kb minden pénzt ami nem megtakarítàs könyvekre költök, szeretünk sorozatokat nézni neten, én hétvégén dél előtt sosem kelek fel. Szeretek sokàig aludni. Szeretünk a két kutyànkkal foglalkozni. Nagyon szeretem a szabadsàgot, a kötetlenséget, egyszerűen élvezzük az életet:) 32 éves vagyok, 8 éve vagyunk együtt és nem hiànyzik a gyerek.

Hogy később mi lesz nem tudom, de inkàbb bànjam meg azt, hogy nem lett gyerekem, mint azt hogy lett. Nem gondolom, hogy az élet egyetlen értelme a gyerek. A nővérem pl 36 éves nem akar gyereket, se pàrkapcsolatot, se hàzassàgot, se semmi ilyet. Szeret egyedül lenni.

Egyébként ha belegondolsz , akiknek gyereke van, azok is csak 18-22 évig laknak kb együtt a gyerekükkel, aztàn a gyerek felnő, önàllósodik stb.

Az olyan szülők akik semmi màst nem csinàlnak kb csak a gyerekükért élnek, ilyenkor bolondulnak meg, jön az érzelmi zsarolàs ha a gyerek el akar költözni, a szülei vagy vérig sértődnek vagy folyton a nyakàra jàrnak hívatlanul. Akiknek nincs sajàt életük gyereken kívül, àltalàban azok telepszenek így rà amikor az el akar menni, és mégjobban meneküle otthonról. Régi baràtnőmet 28 évesen tagadta ki az apja, mert elköltözött. Nem is làtogathatta meg a csalàdjàt többet, mert elzavarta a lànyt. Úgy halt m hogy sosem békültek ki. Ezt pl ne akard. Ne akarj ilyenné vàlni.

Nekem SLE-m van, bár vállalhatnék gyereket, nem fogok, mert nem akarom, hog eltemessenek még a középiskolai ballagása előtt.

Párommal ketten élünk, túrázunk, hobbizunk, szabadidőnkben barátokkal vagyunk, lényegében ugyanúgy élnk, mint mindenki más, csak azzal a tudattal, hogy nem lesz sohasem gyerek.

Engem nem zavar, elfogadtam - volt jópár évem -, és gyerek nélkül is 100% boldog vagyok :)