A gyereknevelésnek melyek a "legnehezebb" időszakai?

Szerintem a legnehezebbek az első 3 hónap (gyermekágy alatt mindig volt valami gikszer, általában velem is), aztán kis szünet és jön a fogzás-hozzátáplálás-szeparációs szorongás-nyomonkövetés kb. 5-8 hótól egy-másfél éves korig, aztán megint egy kis pihi, majd 2, 2ésfél évtől vagy pár hónapig vagy másfél évig a dackorszak hullámokban, aztán jön egy hosszabb pihi... Utána jönnek a beszokások, iskolakezdés, nemi érés hullámokban és hát a kamaszkorral nagyon ijesztgetnek, de azt még nem tudom, csak remélem, nem olyanok lesznek, mint én :)

Az egyik gyerekem másodikos, a másik kiscsoportos, most mindkettővel viszonylag könnyű, jókat játszunk, nem túl hisztisek, értelmesek, önállóak...

Én is arra szavazok, hogy hullámokban váltják egymást a könnyebb, nehezebb és nagyon nehéz időszakok. És ráadásul a gyermektől is függ.

Ha egy baba hasfájós, akkor az első pár hét a nonstop üvöltésé, az bizony viheti a pálmát a versenyben. Ha egy baba nem hasfájós, akkor eszik-alszik az első kb. félévben, az nyilván álomidőszak.

A fiammal a legeleje volt kőkemény, állandóan sírt a hasfájása miatt. Ahogy elmúlt, elkezdett mosolyogni, gagyorászni, érdeklődni, és rájöttem, hogy nekem van a világ legjófejebb babája😁sosem foglalkoztatott olyan kérdés, hogy hogyan fogjam, hogyan tartsam életben. Ezek jöttek az első pillanatban maguktól ellenben az anyai érzésekkel, azzal a mindent elsöprő anyai szeretettel, amire nekem 3 hónapot kellett várnom. Annyit sírt a fiam, hogy a sajnálaton és a segíteni akaráson túl semmit nem éreztem, csak egy halálos kimerültséget. Aztá egyik nap jókedvűen gagyorászott, hatalmasakat kacagott, és elmaradt az esti rutinszerű ordítás. Akkor váltam anyává, az első 3 hónap terhét kisírtam magamból, nagyon kemény volt.

A kislányom álombaba volt, Vele nem szenvedtünk az első időszakban.

Mi a fogzást viszont meg sem éreztük egyik gyerekkel sem.

Ellenben a fiam dackorszaka kiborító volt. Egész napos küzdelem. Ő már 5 éves, most épp nagyon nyugis, éli világát, kiegyensúlyozott. A 3 éves lányom dackorszaka viszont megint embert próbáló.

Nekünk a beszoktatások nem mentek nehezen.

Most épp egy enyhébben nehéz időszakunkat éljük. Vicces leírni, benne lenni annál idegőrlőbb: a 3 éves kislányom folyton beszél, nem hagyja szóhoz jutni a bátyját. A fiam egy ideig jelzi, hogy mondani akar valamit (arra tanítjuk Őket, hogy udvariasan várjuk ki a másik mondandónak a végét, mert ha egyszerre beszél mindenki, semmit nem érteni, én meg attól kikészülök😁), aztán robban, és elkezdődik a veszekedés a gyerekek között, akár a kocsiban a pesti dugóban. Nehéz türelmesen kezelnem a helyzetet.

Szval én az első pár hónap hasfájós üvöltésére, vmint a dackorszakra szavazok, ha a legdurvább időszakokat kérdezed.

A kamaszkor lesz sztem minden csimborasszója!