Van itt olyan, aki úgy vállalt babát, hogy egyáltalán nem volt segítsége (a férjén kívül)? Mennyire nehéz? Mesélnétek kicsit?

Én.

Amikor az ikreink születtek, egyedül voltam velük, mert 2000 km-re élünk a rokonságtól, a férjem továbbra is járt dolgozni (mert más leehtöség nincs, ha valaki munkába jár), én meg otthon voltam a picikkel meg a 4 és 5 éves nagyokkal.

Az egyetlen "segítség" az volt, hogy a nagyobbakat reggel a férjem elvitte oviba, de délben már én hoztam öket haza, és estig egyedül voltam a négy gyerekkel.

De öszintén szólva eszembe sem jutott, hogy bármiféle segítség kellene, elvégre nem másnak szültem.

Az egész csak szervezés kérdése, megfelelö idö- és munkabeosztás mellett - kisebb problémáktól eltekintve - símán megoldható.

Külföldön lakom, ráadásul én egyedül nevelem, tehát nekem sem férj, sem család, sem rokoni segítség nincs. Annyi segítségem van , hogy évente , nyáron haza utazunk pár hétre,, az a pár hét alatt anyukám segít. De egész èvben kizárólag csak ketten vagyunk. Így volt ez kisbaba kora óta. Meglehet oldani, hiszen magadnak szülsz nem a rokonságnak.

Egyébként, mivel ez nagy ország, a legtöbbeknek a nagyszülők, egyéb rokonok is messzi laknak,, több 100 kilométerrekre, így az emberek egyedül oldják meg, vagy bébiszittert fizetnek.