Anyukák van, hogy hibaztok a gyereknevelésben? Ettől független jó anyának érzitek magatokat?

Van, hogy hibazok, es olyat teszek, ami az elveimmel ellentetes, megis megteszem az adott helyzetben, es volt, hogy ugy hibaztam, hogy akkor es ott nem tudtam, hogy hibazok, de utolag nagyon banom, es kesobb valtoztattam rajta. Amikor tudataban vagyok a hibanak, rosszul erzem magam, de nem rossz anyanak, tudom, hogy jo anya vagyok, csak olyankor jo lenne, ha valaki kicsit atvenne, mert elfaradok, aludnek, pihennek, toltodnek, es eppen nincs mas, aki segitene. Amikor van segitsegem es kipihent vagyok, akkor sokkal konnyebb. En is ember vagyok, messze a tokeletestol, sokszor tulfeszitve a hataraimat probalom a folem telheto legjobbat megadni, de van, hogy egyszeruen lemerulok, es eppen nincs mibol. Nagyon sok anyukanal latom, hogy a mostani eletforma, hogy nem “egy egesz falu neveli” a gyereket, hanem sokszor egyedul maradnak a feladattal mennyire nehezze tudja tenni a mindennapokat. Sokszor erzem ugy, hogy tulelo uzemmodban vagyok, mikozben tudom, hogy ez az idoszak, hogy ennyire ram van utalva gyorsan elszall, es nem siettetnem, hanem elveznem kellene. Sokat lazultam a szuletese ota, es mikor mas csaladokat latok a kornyezetemben, azt is latom, hogy en nagyon beleadok minden tolem telhetot, hogy amit csak tudok, megadjak. Van, hogy nem sikerul, amit en a csaladtol valo tavolsag szamlajara szoktam irni.