Hogy látjátok, általában az anyák vagy az apák következetesebbek a gyereknevelésben?

Nálunk én vagyok, anyu. De ez nem ettől függ, inkább a személyiségtől. Anyám pl. nagyon nem következetes, hiába anya. A férjem viszonylag az, attól függ, miről van szó.

És az sem mindegy, ki mennyit van a gyerekekkel. Úgy gondolom, aki non-stop ott van, az egyszeűen nem engedheti meg magának a következetlenséget, mert magával is kiszúr, hosszabb távon a gyerekkel is.

Én vagyok a gyerekkel és én vagyok a következetes. Hálisten az apjánál ritkán van,de utána napokig a hiszti megy,hogy ott így meg úgy (3,5éves).Az apja inkább ráhagy minddent,csak ne hisztizzen. Én meg ha agyvérzést is kapok,a nem,az nem.És be is küldöm a szobájába,és megmondom ha befejezte ,kijöhet. És betartja.

Itthon viszont párom a türelmesebb.A gyerek már ordít,ő meg csak csendbe mondja neki.Én meg már sokszor kiabálok. Tegnap is ment a fürdés előtt a cirkusz,megmondtam nem hagyja abba,beteszem ruhástul.Csak folytatta,hát betettem (fürdővize,meleg).

Szerintem ezt inkább az adott szülő alapszemélyisége, értékrendje, tapasztalatai határozáák meg jobban, semmint a neme.

A környezetemben nagyjából egyforma arányban látok olyan családokat, ahol az apa a következetesebb, szigorúbb és az anya engedékenyebb és a fordítottja is igaz lehet.

A sikeres nevelés kulcsát én inkább abban látom, hogy a szülők között legyen egy egyensúly, értékbeli egyezőség abban, hogy hogyan szeretnék nevelni a gyereket és ehhez igyekezzenek tartani magukat.

Arról nem beszélve, hogy az adott "ügy" is fontos, amiben engedékenyebb vagy szigorúbb egy szülő. Szerintem nincsenek ebben kőbevésett, leosztott szerepek egyetlen egészségesen működő családnál sem.

Inkább azt látom, hogy biozonyos ügyekben (pl. öltözködés) az egyik fél következetesebb, míg más területen (pl. veszélyesebbnek tűnő mászókázás stb.) meg a másik.

Nálunk az engedékenységi skálánál az is sokat számított, hogy aktuálisan ki volt a közös gyermekünkkel többet (igen, mi a férjemmel már a gyerekvállalást megelőzően egyetértettünk abban, hogy fontos mindkettőnknek és a gyermekünknek is, hogy megtapasztaljuk, hogy ő is otthon marad egy kis időt- sokat változott a férjem hozzáállása is, amikor "tűzközelbe" került, de ez így természetes)

Szerintem is személyiségfüggő a dolog. Nálunk például a férjem a következetesebb, bár szerintem én is az vagyok, nekem is fontos, hogy a gyerek tudja, mire számíthat, és ha valami meg van engedve, akkor az úgy is van, ha meg nincs megengedve, akkor az sem változik csak úgy. De azért az tény, hogy rám egy picit jobban lehet hatni "puncsolással" :D

Egyébként azt szoktam látni, hogy azokban a családokban, ahol mindkét szülő egyformán veszi ki a részét a gyerek(ek) ellátásában, nevelésében, ott a szülők többé-kevésbé ugyanannyira következetesek is, csak árnyalatnyi eltérések szoktak lenni, amik ugye a személyiségből adódnak. De ahol valamelyik szülő sokkal kevésbé vesz részt a nevelésben, ott ez a szülő kevésbé is szokott következetes lenni. Nem azt mondom, hogy kevésbé szigorú, mert olyan is van, aki minden hülyeségért rászól a gyerekre, ha épp a közelében van, de csak azért, hogy nyugta legyen tőle, valójában viszont nem érdekli, hogy végrehajtotta-e a gyerek, amit kért tőle, csak az, hogy csönd legyen. Vagy a másik véglet, hogy "amikor nagy ritkán a gyerekkel vagyok, akkor nem akarom fegyelmezni".