Milyen szabályozásokat alkalmaztok a gyereknevelésben?

nekem van egy 7 honapos picilányom, de én úgy szeretném nevelni hogy úgy tekintsen rám egyben mint a barátnőjére!

Nem fogok hazudni neki elkell mondani az igazat és ő is elmondja majd.

"felnőttként" kezelem majd

mindig meghallgatom

persze amikor kell akkor eréjes leszek, de azt is úgy csinálom hogy megnagyarázom neki a dolgokat

egyenlőre ez a tervem...

aztán kitudja mi lesz

szabalyok: 1. az evés az asztalnál történik

2. anyanak es apanak minden elmondunk, jot is rosszat is.

3. nem feltjuk tul a gyereket abbol tanul ha rossz tortenik

4. az alvas onallo tevekenyseg

egyenlore ennyi, még kicsi a gyerekem nem volt szukseg mas szabalyokra vagy elvekre.

Három eleven kisfiam van. A legszigorúbb szabály: tilos egymást ütni-verni, csúfolni, bántalmazni! A tesóknak ki kell állni egymás mellett!

Aki durván bántalmazza valamelyik testvérét, attól kicsit megvonjuk a kedvenc játékát. Plusz bocsánatot kell kérni a tesótól, őszintén, puszival.

Szabály önmagam felé: a napot sosem zárjuk haraggal. Mindent úgy intézek, hogy elalvás előtt mindenki megbékélt legyen. Plusz, ha tévedtem, vagy elvetettem a sulykot (mondjuk ordibáltam idegességemben), akkor én magam is bocsánatot kérek.

Nem ertem, hogy miért kell az előbbi válaszokat lepontozni... mindenkinek meg van a saját nevelési elve.

Én pedagógusnak tanulok, és van pár elképzelésem a gyereknevelésről.

A gyereket egyenlő félként kell kezelni, kölcsönös tisztelet kijárat mind két oldalról.

pozitív mondatokat kell allkalmazni, pl ne üss, ne bánts, ne harapj, ezek negatívan vannak megfogalmazva. Ehelyett mondhatjuk, hogy kezek simogatásra valók, a fogak evéshez stb.

A büntetés nem megfelelő módszer. Ha a gyerek rosszalkodik, akkor annak valami oka van. Büntetés helyett elbeszelgetes a gyerekkel, elmagyarazni, hogy miért nem jó amit tett, vagy miért nem illik valamit tenni. A gyermek úgy tanul, ha probalgatja a hatarait. Magára hagyni gyermeket nem ajanlatos, vagy eltiltás a játékoktól sem hasznos.

azt lehet mondani, hogy "úgy tűnik, hogy most dühös vagy, most bemegyek a szobamba, ha készen állsz, hogy Beszéljünk gyere utánam. "

Termeszetesen nem azt allitom, hogy ezek a módszerek mindenkinek be válnak, én ezt a módszert tanulom, és alkalmazom oktatás során.

6-os, 7-es válaszolóktól kérdezem, minden kötekedés nélkül: tényleg lehet büntetés nélkül nevelni? Nekem másfél éves a fiam, feszegeti a határokat. Pl. A fotelből eléri az állólámpát, fogja a lámpát, és nekiütögeti a falnak. Rászólok, hogy nem szabad, felajánlok vmi játéklehetőséget, de ha három rászólásból sem ért, akkor az a bünti, hogy leveszem a fotelből, és pár percig nem is mehet vissza (annyiszor szedem le, ahányszor visszamászik) vagy pl. a nagyszobában rángatta a számítógép, erősítő kábeleit, ötödik rászólásnál kivittem a szobából, és becsuktam az ajtót, persze én is mentem vele, nem magamtól akartam megfosztani.

Ilyen fajta büntetéseket sem alkalmaztok? Akkor mit csináltok, ha valami hülyeséget csinál, és nem ért a szóból?

KEdves Pedagógusnak tanuló válaszoló, én írtam a kedvenc játéktól való megvonást egymás öldöklése esetén.

Egyet értek mindennel, amit írtál.

Ugyanakkor hidd el, a gyakorlatban minden máshogy van, mint a könyvekben, és mint a szakmai gyakorlatod során.

Én is tanultam katechetikát (többek közt), oktattam is, foglalkoztam kicsikkel, nagyokkal, sérültekkel, megvoltak az elveim, elképzeléseim, szépen levizsgáztam mindenből, sőt, háznál laló au-pair is voltam elhanyagolt gyerekeknél.

Aztán lett három saját gyermekem, saját életem.

Hidd el, ha évek óta nem aludtad ki magad, ha egy hatalmas háztartást vezetsz, ha a férjed este 10-kor ér haza, ha hónapokig csak a kisboltig jutsz el, ha csak rakódnak rád a terhek, s közben ott van két óvodás meg egy kicsi, akiknek szintén megvannak a maguk kis gondjai, van az a helyzet, hogy elpattan a húr.

A gyerek nem olyan, hogy na most szépen elmagyarázom neki, hogy ezt nem szabad, pozitív szavakkal, aztán többé nem csinálja. :) És lehet, hogy épp tele a kezed kakis pelussal, közben kifut és odaég az ebéd, épp csöngetnek, a fejed szétrobban, a másik gyerek pont leesik valahonnan és be kéne borogatni a lila púpját, ha ugyan nem elvinni röntgenre... nem, nem fogsz ez esetben halál nyugodtan leülni vele a szobába, és elbeszélgetni... s most nem valami rendkívüli dolgot írtam, ezek mindennapos jelenetek egy nagycsalád életében.

És van, amikor az ember megalkuszik, máskor meg marad a retorzió, és igenis leállítod a gyereket, ahogy épp tudod, mindenki érdekében. Ha kell, akkor felemelt szavakkal, ha kell, akkor megvonással, valamivel.

Hidd el, régen én is csak egy mindent tudó mosolyt reagáltam volna erre, amit fentebb leírtam, és azt mondtam volna, na majd én... de majd meglátod, miről beszélek. :)