Mi volt a legnagyobb hülyeség, amit valaha tanácsoltak gyereknevelésben?

ma is kapom a tipikus, hagyd sírni tanácsot, mert szerintük azzal fog önállósodni (hát pont hogy nem, pont fordítva, csak elveszti anyjában a bizalmát, azáltal másokban, a világban, önmagában is)

meg etessem ezzel azzal amazzal, amikről köztudott hogy allergén és később kaphatja csak(pl pár hónaposnak adjak neki tejbegrízt..aha)

meg ugyan nem tanács de pl tudják, mert mondtam hogy nem szabad ültetni, de ültették, most születik ott a baba kíváncsi vagyok, hogy sajátot is veszélyeztetnek e..

Az én fiam 4 hónaposan zabálta a tejbegrízt. Imádta..

Nekem is adtak érdekes tanácsokat, bár meghallgattam őket, de sosem csináltam. PL: A szomszédom tanácsolta, akinek 1 évvel volt idősebb a fia az én fiamnál

- ha nyűgös este, és sír, akkor a cumiját nyomkodjam bele a kristálycukorba vagy szörpszirupba és így adjam a szájába. Csendben lesz.. (erre a férjem viccesen azt mondta, hogy mi pálinkába tunkolt kenyérrel etetjük, és attól is elalszik..(ez nem volt igaz, csak a hülyeségre hülyeséget mondott) Itt megjegyzem, hogy a kisfiúnak amikor kijöttek a tejfogai már feketék voltak, köszönhető a sok cukornak, szirupnak.

- télen hiába van befűtve a lakás, minden fürdetés után sapkát tegyünk a kis fejére, és jól bugyoláljuk be takaróval, nehogy náthás legyen..(ezt sem csináltuk, mert hamar rájöttünk a gyerekek jobban bírják a hőmérséklet ingadozást mint mi felnőttek.

- 1 éves koráig ne adj neki olyan ételt amiben tojás van, és a tejet mindig forrald fel. Hivatkoztak az allergiára. Nos a fiam már 4 hónaposan ette a tejbegrízt, és az egyik kedvence a madártej volt. Ha allergiás lett volna a tejre vagy tojásra akkor 1 évesen is allergiás lett volna rá.

Fürdetésnél rakarjam be a hasát egy vizes pelenkával, különben meg fog fázni.

OFF: Mellékesen hozzáteszem, hogy a túl korán bevezetett ételek (tej, tojás) legtöbbször felnőtt korra okoznak alergiát és ritkább esetben gyerekkorbam, szóval én a helyedben még nem örülnék ennyire.

Nekem a lányom egy nagyon nyugodt baba volt, tényleg csak akkor sírt ha tényleg baja volt.

Anyósom(akit nagyon szeretek és szuper ütletei szoktak lenni amúgy), azt tanácsolta, hogy hagyjam sírni.

Erre megkérdeztem töle, hogy mikor éhes, akkor hagyjam sírni, vagy mikor nagyritkán ölbe akar jönni, vagy mikor fáradt és aludni akar, vagy mikor fájdalmai vannak hagyjam sírni? Mert, hogymáskor nem sírt, söt szépen elnézelödött picinek is, nagyobbnak megtalálta a csörgöit, játékait, most 4,5 évesen orákat tud kézügyeskedni, vágni, rajzolni, rgaasztani, játszani.

Ilyen gyereket minek is kéne sírni hagyni?

De aztán anyósom is rájött, hogy a gyerek nyugodt és felesleges sírni hagyni. A kicsintesonál már nem mondott ilyet.