A "szigorú" vagy az "engedékeny" nevelési elvek célravezetők? Mi a helyzet az indulatból adott ill. a büntetésként alkalmazott pofonnal, veréssel?

Kicsit szigorú kicsit engedékeny, de leginkább következetes nevelési elv.

Bünti pofon és verés nálunk nincs és el is itélem! Helyzetet nem old meg, viszont a szülő gyermek kapcsolatot és a bizalmat rontja! Tehát felesleges. Mellesleg irtó buta példamutatás is, mert az a gyerek előbb utóbb vissza is fog ütni, a tiszteletet pedig sosem fogja megtanulni így.

A lényeg, hogy legyél következetes, ne követelj mást, mint amit te is példaként állítasz. És a legfontosabb, magyarázd el a gyermekednek, hogy mit miért teszel, miért az a következménye a tettének, ami.

Ilyen téren ez inkább áll közelebb a szigorúhoz, de egyáltalán nem a verést értem ezalatt...

szerintem az arany középút.

pl. elengeded x helyre, de megadott időre legyen ottho

tehát nem mindent tiltani,de határok közt élni.

A verés ill. pofon nagyon nem jó, én kaptam anyumtól 1-2őt annak idején és mai napig rossz érzéssel gondolok vissza rá. Büntetésekre meg alig emlékszem,mert abból tényleg tanultam és nem az maradt bennem,hogy bántott.

Meleg - engedékeny nevelői stílus

A meghatározásban a "meleg" jelző, nem a kritika nélküli, túlóvó szülői viselkedést jelenti, mint ahogy az "engedékeny" sem a korlátok és tiltások nélküli szülői magatartást.

Vannak szabályok és a megszegésükért helytelenítés, feddés jár, azonban a szabályok nem merevek, hanem szükségszerű és rugalmas normák, nem nehezednek a gyerekre, nem válnak cselekedeteinek akadályává. A gyermek sosem fordul szüleihez hiába sem érzelmi, sem intellektuális igényeivel, vagyis a "szeress" és a "beszélgess velem" jelzéseire mindig kap a szülőktől választ.

Az a gyerek, aki ilyen légkörben nő fel, pozitívan fordul a világ felé: aktív, becsvágyó és barátságos, gondolkodása gyors, kreatív, érdeklődő, cselekedeteivel aktív részese a világnak. Sosem kételkedik abban, hogy szeretik, ez a szeretet azonban sosem korlátja cselekedeteinek.

Megfigyelték, hogy ebben a légkörben felnövő gyerekek agresszívabbak, ennek oka a biztonságérzés és a szigorú büntetés hiánya, nem pedig az önálló cselekvés akadályoztatása miatt van. Ezek a gyerekek megvédik magukat és álláspontjukat, ezért nehezebben kezelhetők, mint a más nevelői beállítódásban nevelkedők. Ez azonban bőségesen megtérül, mert barátságosabbak, könnyen alakítanak ki kapcsolatot a felnőttekkel és a gyerekekkel, bíznak önmagukban, kiegyensúlyozottak, kedvesek.

Az agresszió, ami tapasztalható, a megfelelő feltételek esetén egészséges bátorsággá fejlődik. Kutatók megfigyelték, hogy a meleg-engedékeny miliőben felnövő gyerekek szerepjátékaik során sokkal gyakrabban játszottak felnőtt babával, mint a többiek. Ez a megfigyelés azért fontos, mert a szerepjáték során a gyerekek a felnőtt viselkedési mintákat sajátítják el, építik be személyiségükbe, viselkedésükbe, így a felnőttekkel való azonosulás ezeknél a gyerekeknél a legintenzívebb.

Meleg - korlátozó nevelői stílus

Ebbe a szülőtípusba elsősorban a túlóvó, túlszerető, túlgondozó szülő tartozik, aki nem engedi önállósodni gyermekét. Ő az, aki szigorúan csak júliusban -augusztusban engedélyez egy-egy fagylaltot, a sapkát csak májusban lehet levenni, a homokba belemenni csak játszóruhában lehet. Ezeknél a szülőknél a gyermek nyílt agressziója szigorúan tiltott. Mivel minden szülő korlátokat állít a gyerek elé, amivel akadályozza a cselekedeteiben, a gyerekek időnként haragszanak a szüleikre. Ennek a haragnak esetenként eltérő módon, de megnyilvánulásai is vannak. Az előbb ismertetett meleg-engedékeny nevelői stílusnál a gyermek kifejezheti agresszióját, nem büntetést kap érte, hanem a szülők a megbeszélésre törekednek az esetek nagyobb részében.

A meleg korlátozó nevelői stílusban a családon belüli agressziónak szigorú büntetése van (gyermeknek szülők felé, testvéreknek egymás felé megnyilvánuló agressziója). Így a gyermek kénytelen magában tartani -befelé fordítani - ellenséges érzéseit, ami szorongáshoz vezet. Előfordul, hogy csak a családon belüli agresszió tiltott, az osztálytársak felé megnyilvánuló nem ("milyen bátran, férfiasan viselkedik a gyerek, megvédi önmagát"). Ez a gyerek tehát az otthoni "tiltott" indulatait is a társaival szemben vezeti le, aminek következménye előre látható: a sok agresszív megnyilvánulás előbb-utóbb visszajut a szülőkhöz, akik szigorúan büntetnek. A gyermeknek ismét csak tiltott az indulatainak, agressziójának levezetése, megint "kénytelen" önmagában tartani, ami tovább erősítheti a szorongásukat.