Hogyan. , mikor. , milyen elvek szerint kezdted nevelni a gyermekedet?

Elsősorban és mindenek felett: szeretet, aztán: ösztön. Ez a két fő, és a rossz példák, amiket látunk: amikor a szülőkkel alszik a franciaágyban a gyerek, a hisztik, stb, ezekre próbálunk figyelni, hogy elkerüljük.

Kedvesség, jóság, szeretet, kompromisszumok, önzetlenség, stb. -a számunkra fontos emberi értékeket tanítjuk a gyerekeinknek, pici koruktól folyamatosan és következetesen.

az első az, hogy mindennél jobban szeretjük, fontos, hogy ezt tudja. de emellett a tiszteletet is fontosnak tartom, mert akkor lesz sikeres az életben, ha tisztel másokat, mert akkor őt is tisztelik. próbálom hálára nevelni és arra, hogy felelős a tetteiért. megtanítom neki, hogy a hisztivel nem jut sehová. persze ez mind vica versa működik, mi is így viselkedünk vele. nem vallom azt az elvet, hogy csinálja a dolgait ahogy és amikor ő akarja, hiszen az életben ezt nem lehet. de ezekért cserébe olyan izgalmassá tesszük a gyerekkorát, amilyenné csak tudjuk. azt akarom, hogy szeresse a gyerekkorát.

ezen túl igyekszem sokat fejleszteni. másfél éves korában szobatiszta lett, számomra ez megfelelő hozzállás kérdése és úgy érzem előnyére vált, hogy 3 éves korában nem a pelus elhagyása volt a legnagyobb eredménye, hanem hogy éretten, választékosan beszélt, több programra, ismeretszerzésre volt lehetősége. most lesz másodikas. önálló, kiemelkedően jó tanuló, érdeklődő, megbízható, rengeteg tervvel, jó alkalmazkodóképességgel. nemcsak az édesanyja vagyok, hanem a barátja is, ez nekem nagyon fontos. néha persze tud akaratos lenni. alapvetően úgy neveltem, hogy mindig mindenhol megtartsa a személyiségét, mégis illeszkedjen be a világba.

Regényt tudnék írni,megpróbálom visszafogni magam. :-)

Következetesség terén,olvastam még várandósan,hogy "mindent úgy csinálj,ahogy azt szeretnéd hogy később is legyen". Ez mindig ott lebeg a szemem előtt.A gyermekek nem értik,hogy ha valamit akár csak egyetlenegyszer lehet, akkor máskor miért nem.

Van egy anyuka az ismeretségi körben, aki még szinte azt is megmondja a gyermekének,hogy hogyan pukizzon (bocsánat,valami nagyon bagatellt akartam írni). Szegény gyerekenek semmi önálló döntése nincs ezáltal soha. Anyuka csak jót akar,azt szeretné ha a gyerek jól csinálna mindent. Ezzel nem is volt annyira gond, míg bölcsibe nem került a kissrác,és ott viszont rettentő rosz. Valószínűleg ott éli ki magát, mert otthon anyuka mindent beszabályoz. Én ezt nem teszem.

Egy valamiről írok még,ami nem jött be,pedig nagyon figyeltem rá. Egészen pici kora óta úgy neveltem,hogy tudjon egyedül is játszani. Azt hittem ez hatásos lesz majd később. Most anyamániás korszaka van, ha jelen vagyok akkor folyton rajtam lógna, hiába a korábbi szoktatás,hogy tudni kell egyedül is játszani.

Kb ennyi.

Meg az,hogy nem szabad beleesni abba a hibába,hogy kifelé a külvilág/család felé is "gyenge", bizonytalan anyukának látszódj, akinek nincsenek önálló gondolatai a nevelésről, mert akkor a határozottab emberek (nekem pl anyósom volt így) megpróbálják átvenni az irányítást.

Én csak a kedvenc mondásomat idézném: "Régen elveim voltak - ma gyerekeim."

Ez nálunk tökéletesen be is jött. Jól körülhatárolt elvekkel, tudatosan fogtam neki a gyereknevelésnek. Kb 2,5 koráig szuperül ment minden. Aztán tágult a világ, hígult a környezet, sokasodtak az ingerek, jött az ovi, jött a kistesó......aztán észrevettem, hogy ma már nagyon sok minden nem úgy működik, ahogy indult, sok elvemet feladtam. Ezek egy részét sajnáloim, mert jó lenne, de képtelen vagyok rá (pl. jóval következetesebbnek lenni), de sok olyan dolog is van, amire azt mondom, így se rossz!

Remélem, azért így sem rontottam még el sok mindent.

4 éves és 9 hónapos gyerekek anyukája

mindig azt nézem, ami a hasznára válik. tehát ha pl. yűgös a foga miatt, akkor felveszem, ha játszani szeretne, és nincs más dolgom játszom. ha éjjel szüksége van rám, ott vagyok (16 hós kora óta átalussza az éjjelt). ha hisztizik, nem engedek neki, mert ez is a hasznára válik, ha megtanulja, hogy nem lehet mindent, de nem hagyom sírni, ha lehet, inkább elterelem a figyelmét. ha épp dolgom van, akkor nem megyek labdázni ,hanem mondom neki, hogy anya elmosogat, és utána jön. ha ajátszón vagyunk, tanítom neki az előzékenységet, udvariasságot, hogy figyeljen másokra. más játékát használhatja, ha előtte megkérdezzük, lehet-e, de cserébe ő se nyavalyoghat, ha más használja az övét (de persze a lapátot, vödrtö használja kérdés nálkül, hiszen annyi kavarog ott, fene tudja melyik kié, mindenki összevissza ahsznál mindent). ja, és türelem, sok magyarázat, mindent elmondok neki, ami történik, ami előtte nap volt, arról is beszélgetünk sokat, az állatokat szeretjük, a bogarakat is, a legkisebb hangyára is vigyázunk, sokat nevetünk, huncutkodunk, nekem ez nagyon fontos, mert én is szeretek nevetni, nem tudom, szerencsém van-e vele, vagy beleneveletem, de már ő is úgy huncutkodik összevissza mint a fene, nagyon jó humora van....szóval én általános emberi értékeket igyekszem neki tanítani, úgymint szeretet, türelem, egészséges kíváncsiság, udvariasság, önzetlenség, vidámság. cserébe ugyanezt igyekszem neki megadni.

20 hónapos a kislányom.