Miért gondolják önzőnek, aki tudatosan nem vállal gyermeket?

Amikor "kipottyant egy kölyköt" stílusban beszéltek, nekem kinyílik a bicska a zsebemben. Ha ti elvárjátok azt, hogy tiszteletben tartsák a magánéleteteket, akkor gyakorolhatnátok ti is. Ha szerinted nem lesz jobb ember valaki attól, hogy GYERMEKet vállal, miből gondolod, hogy jobb lesz az, aki nem?

Nem véletlenül használok ilyen bicskanyitogató kifejezéseket. Egyébként én szívesen vállalok majd gyereket a megfelelő társsal, ha eljön az ideje, de mint korábban írtam, egy rakás elcseszett gyereksorsot látok anyámon keresztül, akiknél látszik, hogy a szüleiknek csak nyűg az egész, és eleve alkalmatlanok a gyereknevelésre, tehát jobb lett volna, ha nem vállaltak volna gyereket...

Akinek nem inge, ne vegye magára, akinek nyűg a gyerek és rossz szülő, az csak kipottyantotta szegényt... Te ilyen vagy? Ha nem, akkor nem neked szól, ha igen, akkor meg nézz tükörbe, ha tudsz.

Az embereknél tök normális, mert egyfajta ösztön, de sokak vannak rossz tapasztalattal kibélelve, vagy egyáltalán nem azok a gondoskodók, mint úgy átlagban a többiek. Szerintem viszont még mindig jobb, mintha a gyerek úgymond "kínozva lenne". Sajnos szembesültem én is ezzel, meg is lett az "eredménye", mentálisan nem vagyok ép, személyiségzavaros lettem. Tehát az egy dolog, hogy valaki szereti a gyerekeket, de könnyen lehet, hogy alkalmatlan a nevelésre. Akik tudatosan nem akarnak, azok általában tisztában vannak az okokkal. Szerintem azért senki ne szüljön, mert elvárják tőle... Őszintén mondva én sem szeretnék, egyrészt, mert meghülyülnék (igen, még jobban), mert képtelen lennék egy stabil összképet fenntartani, másrészt pedig nem komálom nagyon a gyerekeket. Most, ha egy gyerek úgy nő fel, hogy konkrétan nem szeretik, abból milliónyi probléma adódhat, és ez nem akkortól kezdődik, mikor megszületik, már a magzat is tudja, hogy mi a helyzet, érzi. Sajnos az emberek nagy hülyesége, mikor ezt nem fogadják el, jobb, ha valaki tisztán eldönti, mintsem kárt okozzon.